Vízügyi Közlemények, 1998 (80. évfolyam)
4. füzet - Virág Árpád: A siófoki római kori zsilip hipotézisének története
A siófoki római kori zsilip hipotézisének története 621 nyába s emiatt csapadékos években az egész völgy egy hosszan elhúzódó mocsár volt. Cholnoky (1918) véleménye tehát helytálló, miszerint „...a római szabályozás nem igen állhatott másból, minthogy a Sió-torkot ismét megnyitották és igyekeztek tisztán tartani...", illetve; „...Városhídvég és Ozora közt megnyitották a Balaton lefolyását." Az is valószínű, hogy a Siójut és Siómaros vonalában a völgyfenék emelkedése miatt feltorlaszolódott uszadékból képződött „gátat" elbontották ugyanúgy, amint azt másfélezer évvel később tették a környék lakói. A római, ún. Galerius-fé\e zsilip hipotézisét-a kritikai elemzés—sem Sextus Aurelis Victor közlése, sem a siófoki falazatmaradványokhoz fúzött értelmezések nem erősítették meg. Az értelmezések fikcióknak bizonyultak, melyek lényegében a múlt században kialakult vélekedés igazolását szolgálták. A zsilip egykori létezését semmi sem igazolja. Ha Galerius — aki 292-ben még nem volt császár - azért „csapoltatta le" a Balatont, mert a természetes hidrológiai egyensúly vízszintjénél valamilyen okból alacsonyabbat kívánt fenntartatni, akkor elegendő volt, ha a gátként szolgáló part menti homokturzást átvágatta és egy bukógáttal a kívánt magasságot beállíttatta, a behomokolódástól megóvatta és a S/ó-völgyben a lefolyást gátló akadályokat eltávolíttatta. A 105,5—106,5 m A.f. magasságú vízszinteknél a Balatonnal összeköttetésben álló S7ó-bozót területéről történt vízlevezetéshez, a tó apasztásához a rómaiaknak nem kellett zsilipet építeni. A rómaiak balatoni lecsapolási, S/ó-meder ásási tevékenységéről szóló történet a hazai irodalomban a XIX. század középén alakult ki és került a köztudatba. Ez azt jelenti, hogy 1970-es években közzétett állítások már akkor megfogalmazódtak és későbbiekben ezek újítódtak fel. Ezek alapján határozottan állítjuk, hogy a Balatont lecsapoló római zsilip léte nem bizonyítható. IRODALOM Bendefy L.: A Balaton vízszintjének változásai a neolitikumtól napjainkig. Hidrológiai Közlöny 48. 1968. Bendefy L.: Egy természettudományi vonatkozású régészeti vita margójára. Földr. Ért. 22. 1970. Bendefy L:. A Balaton vízgyűjtőjének geomorfológiája - Évszázados vízszintváltozások. In: VITUKI Vízrajzi Atlasz sor. 21. Balaton. 1976. Bendefy L.—V. Nagy /.: A Balaton évszázados partvonalváltozásai. Bp. 1969. Beszédes,/. Kolozsvártól Grétzig hajózható országos nagy csatorna tervének és a földszín s folyó-vízágy ótalmi elvének rövid előadása. Pest. 1839. Cholnoky J. : A Balaton hidrográfiája. Bp. 1918,. Cholnoky J.: Balaton. Bp. 1938. Darnyay B:. A Sió-csatorna története. Bp. 1947. Dornyay В.— Vigyázó J.\ Balaton és környéke részletes kalauza. Útikalauz. Bp. 1934. Kanya P.: Népszerű földrajzi oktatás iskolai s magán használatul. Pest. 1849. Károlyi Z: A Sió-csatorna múltja és kialakulása. Bp. 1967. Kuzsinszky B. : Pannónia és Dacia. Bp. 1895. Kuzsinszky B. : A Balaton környékének archeológiája. Bp. 1920. Ligeti L.: A Balaton és szabályozása. Bp. 1974. Lóczy L.\ A Balaton földrajzi és társadalmi állapotainak leirása. Bp. 1920. Lukács K.: A Balatonvidék földrajza kétszáz év előtt. Tihany. 1943. Benda K. (szerk.): Magyarország történeti kronológiája. I. A kezdetektől 1526-ig. Bp. 1983. Mócsy A. : Pannónia a késői császárkorban. Bp. 1974. Póczy K. : Közmüvek a római kori Magyarországon. Bp,. 1980.
