Vízügyi Közlemények, 1998 (80. évfolyam)

4. füzet - Virág Árpád: A siófoki római kori zsilip hipotézisének története

620 Virág Árpád A Balaton déli, somogyi partjának legalacsonyabb része Siófok területén a kaposvári vasútvonal elágazásánál található egy rövid szakaszon, a Sió-csatorna vasúti hídjától mintegy 1800-1900 m távolságban. A vasúti elágazás keresztezi a 70-es számú főútvonalat. A partvonalnak ez a mélyedése nemcsak a falazatmaradványok vonalával esik egybe, hanem azzal a hellyel is, amelyet Krieger az általa készített térképen „Antiquus Effluxus Balathonis", azaz a Balaton régi kifolyása felirattal jelzett. Az itt lévő turzást a múlt században a déli vasút és a makadám országút építésekor feltöltötték, majd később a korszerűsítések során tovább magasították a mai szintig. A kaposvári vasútvonal az elágazás után egyenesen folytatódik Lóczy által megnevezett pleisztocén kori turzás egykori keskeny résének irányába s amit ma az M 7-es autóút töltése keresztez. A vasútvonal az út töltése alatt vezet Siójut irányába. A két kereszteződési pont tengerszint feletti magassága a tó természetes lefolyásának, valamint a történeti idők vízszintingadozásainak megítélése szempontjából tájékoztató jelleggel figyelembe vehető. A Balatoni Vízügyi Kirendeltség 1989-ben szintezéssel meghatározta mindkét kereszteződésben a vasúti sínek (mint fix pontok) tengerszint feletti magasságát. A szintezések eredményei: a 70-es főút tengelyében a sín magassága 109,50 m A.f., a vasútvonal és az M 7-es autóút találkozásánál a sín magassága 106,94 m A.f., a töltéstengely magassága pedig 106,78 m A.f. A 70-es főút tengelyében a sín magassága egyben az útfelület magasságát is jelentette, mivel a síneket az útba beágyazták. Az út és a sín a 70-es főút tengelyében 2,14 méterrel magasabb szinten van annál, mint amit az 1962-ben végzett ásatáskor határoztak meg a közeli lelőher lyen. Ez a különbség az említett feltöltésekből adódik. Az M 7-es autóút és a vasútvonal találkozásánál mért sínmagasság 2,71 méterrel volt alacsonyabban a 70-es főút tengelyében lévő sín magasságánál. A két pont közötti távolság mintegy 1300 méter, a lejtő esése tehát rendkívül nagy még akkor is, ha a 70-es főút töltését másfél méterrel magasabbnak vesszük a vasúti töltés szintjénél. A part menti turzásnál a feltöltéseket figyelembe véve az adatokból arra lehet következtetni, hogy a természetes lefolyási szintet meghatározó turzásmagasság 105,5— 106,5 m A.f., a pleisztocén kori turzás előtti mélyedésnek a felszíne pedig 104,5-105,5 m A.f. közötti lehetett a római uralom idején. Apart menti turzás magassága, a vízállástól és a hullámzási viszonyoktól függően alakult. Ha a vízszint elérte a természetes hidrológiai egyensúlynak megfelelő magasságot, akkor a víz a hullámzás hatására átbukott a turzáson, majd megbontotta azt, „gátszakadást" idézve elő. Minél magasabbra halmozódott fel a homokturzás a megelőző időszakban, a túlcsorduló víztömeg annál sebesebben zúdult a Sió-völgybe és annál gyorsabban mélyítette, szélesítette a turzáson keletkezett nyílást. A Balatonból kizúdult víztömeg mindaddig töltötte Siójut és Siómaros vonaláig a S/ó-bozót területét, amíg a víz szintje el nem érte a turzáson keletkezett nyílás szintjét. A további vízszintemelkedést már az határozta meg, hogy az itteni völgyszükületen keresztül milyen magasságnál folyhatott tovább a víz a következő, a Mezőkomárom és Városhídvég (Szabadhídvég) közötti, valamint az Ozoránál lévő szűkület, illetve völgyfenék emelkedés irányába. A Sió-völgy lefolyási viszonyairól meg kell jegyezni, hogy a völgyben az igen kis esés miatt természetes viszonyok között nagyon lassú volt a víz lefolyása a Duna irá-