Vízügyi Közlemények, 1998 (80. évfolyam)
3. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók
Hozzászólás 561 - kémiailag stabil és könnyen kezelhető legyen; - a mosandó textiliát és mosógépet semmiképpen ne károsítsa; - képes legyen a vízkeménység hatását elnyomni, a szennyezést eltávolítani, diszpergálni, és a mosószer többi alkotórészeivel korlátlanul lehessen keverni, elegyíteni; - ára elfogadható legyen; - termelési kapacitása elfogadható időn belül a kereslethez igazítható legyen; - ne képezzen a nehézfémekkel biológiailag stabil kelátokat; - ne segítse elő az eutrofizálódást. A foszfáthelyettesítö anyagoknak a humán toxikológiai ártalmatlanságuk mellett a környezetvédelem, különösen a vízvédelem ökológiai szempontjainak is meg kell felelniök. Más oldalról azonban, nem szabad túlhajtott követelményeket támasztani, hogy ezáltal megnehezüljön vagy akár ellehetetlenüljön a foszfátok helyettesítése más anyagokkal (Hamm 1991). A foszfáthelyettesítökkel szemben támasztott három legfontosabb vízvédelmi ökológiai szempont: - a biológiai bonthatóság; - a negatív haltoxicitási teszt; és - a negatív remobilizálási potenciál. A számos kipróbált és megfelelő hosszú ideig már alkalmazott foszfáthelyettesítő anyag közül a zeolit (egy szintetikus nátrium-alumínium-szilikát) szilárdan tartja a helyét. Míg az NTA (nitrilotriecetsav) alkalmazása a kezdeti nagy felhasználás után jelentősen visszaesett. Ennek elsősorban az az oka, hogy nem bomlik le 100%-osan és már nemcsak a felszíni vizekben, hanem a parti szűrésű kutak vízében is megjelent. Az etilén-diamin-tetraecetsavról (EDTA) az utóbbi időben egyre kevesebb szó esik, mivel kedvezőtlen tulajdonságai miatt már majdnem mindenütt eltekintenek alkalmazásától ( Brauch-Schullerer 1987). 2.2. A foszfát mosószerépítő még mindig az élen A nagy környezetvédelmi nyomás ellenére a pentanátrium-trifoszfát még mindig a legáltalánosabban használt mosószerépítő anyag az egész világon. Ezideig egyetlen más anyagot sem találtak, amely képes lenne a mosószerfoszfátot minden funkciójában helyettesíteni, beleértve az egészségügyi, ökológiai kockázatmentességet is. A mai napig ez a legsokoldalúbb mosószerépítő anyag. E megállapítás érvényes még az Egyesült Államokra is, ahol a pentanátrium-trifoszfát (röviden: nátrium-tripolifoszfát) használatát bizonyos államokban ugyan betiltották, de figyelemre méltó, hogy a legtöbb mosodai mosószerben, az elmúlt néhány évben ismét alkalmazzák ( Kandier 1987, Morgenthaler 1991). A mosószergyártó ipar a világnak azokon a területein, amelyek nem illethetők a „legfejlettebb" jelzővel, ugyancsak nagymértékben használja a foszfát építőanyagot. Itt ugyanis a mosás minőségét és a gazdasági kérdéseket előbbre helyezik, mint a környezet védelmét.
