Vízügyi Közlemények, 1998 (80. évfolyam)

3. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

562 Dobolyi Elemér Kínában például egyenesen előírják, hogy a mosodai mosószer nátrium-tripolifoszfátból nem tartalmazhat 15%-nál kevesebbet, a jó tisztítási hatásfok miatt (Morgenthaler 1991). Latin-Amerikában a nátrium-tripolifoszfát akár magában, akár a nátrium-karbonáttal kombinálva még mindig a legfontosabb építőanyag és ennek a helyzetnek a megváltozására a belátható jövőben nem is kerül sor (

Hidalgo 1987). 2.3. A foszfátok előnyös tulajdonságai A detergensfoszfát helyettesítése - elsősorban angol vélemény szerint ( WilsonJones 1994) — teljesen felesleges, mert a szennyvízből amúgy is eltávolítják a foszfátot, mégpedig 95%-ban, akkor a megelőző eltávolításuk a mosószerekből indokolatlan. Azonban nem csak ez az egyetlen érv, hanem az is, hogy a foszfát ökológiai szempontból gondmentes, olcsó beszerzési ára és kiváló működése ismert. Ezzel szemben nem ismeretes a helyettesítő anyag ökológiai viselkedése, nem 100%-os a mosóhatása és legtöbbször az ára is magasabb. Éppen ezért, illetve a környezet biztonsága szempontjából Nagy-Britanniában nem tervezik a foszfátmentes mosószerek terjesztésének erőltetését. Ausztriában, ahol 1984-ben rendeletben szabályozták a mosószerek foszfáttartalmának maximális mennyiségét, és amely rendelet 1987-ben lépett hatályba, az Osztrák Fogyasztók Információs Egyesülete 42 detergenst vizsgált meg a hatásosság és a környezet szempontjából fontos tulajdonságaik alapján. Ezek a tesztek világosan demonstrálták azt a tényt, hogy a foszfátmentes mosószerek indokolatlan környezeti károkat okoznak. Az eredmények nyugtalanítóak voltak: a gyengébb mosási teljesítményt felmutató detergensek kevésbé voltak ártalmasak a környezetre, mint a csúcsminőségüek. A valóban kielégítő megoldást, nevezetesen, hogy egy jó hatású detergens egyúttal a környezetet is védje, még nem fedezték fel (Kolber 1990). Németországban törvény íija elő (BRD 1980) a foszfátmentes háztartási mosószerek forgalmazását. A vélemények a foszfát helyettesítéséről itt is megoszlanak. Az ellenvélemény szerint a mosószerben levő foszfátnak olyan tulajdonságkombinációja van, amelyet az eddig alkalmazott számos helyettesítő anyag egyike sem képes pótolni. A foszfát jól ismert tulajdonságai mellett (a kalcium- és magnéziumsók komplexben tartása, a piszok leoldása és lebegésben tartása, az optimális pH-érték tartása és a piszok ismételt kiülepedésének megakadályozása), a foszfát megköti a nedvességet, így a mosóporok raktározási stabilitása megoldott, a mosóporok nem csomósodnak össze. A foszfátok a visszanyerhetőség és az újrafelhasználhatóság minden követelményét teljesítik. így például a szennyvíziszapból, elektrotermikus feltárással elemi foszfor nyerhető, ezáltal a foszfor körfolyamatát messzemenően lezárták. Ez az újabb foszfáthelyettesítő anyagoknál nem lehetséges. A mosószerfoszfátok itt felsorolt pozitív tulajdonságait mind a mai napig nem sikerült semmilyen más anyaggal vagy anyagkombinációval elérni. A ma alkalmazott foszfáthelyettesítő szerek egyike sem működik önállóan, hanem csak több anyag kombinációjával, ami ráadásul a mosóaktív anyag (tenzid) növelt