Vízügyi Közlemények, 1998 (80. évfolyam)

3. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

560 Dobolyi Elemér 2. A mosószerek foszfáttartalmának csökkentése A fogyasztói társadalomban az ipari termékek konkurencia harca a tudományt sem hagyja érintetlenül. így bizonyos „tudományos" megállapítások óhatatlanul kétséget ébresztenek az emberben a megállapítások igazságtartalmát illetően. Különösen akkor, ha ugyanarról a témáról alkotott „tudományos vélemények" szöges ellentétben állnak egymással. Ilyenkor az állampolgárnak nincs más lehetősége, mint hogy befolyásoltassa magát a nagyobb szaktekintély által kinyilatkoztatott véleménytől, vagy a média által nagyobb hangerővel hirdetett „igazságtól", kedvezőbb esetben saját józan eszére hallgatva mérlegelje és minősítse a tapasztalt tényeket (Dobolyi 1992). A mosószerek foszfáttartalma környezeti hatásának megítélésében is hasonló a helyzet. A környezetvédelem egyik alapjelmondata, hogy „in dubio pro securitate", azaz kétséges esetben a biztonságra kell törekedni. Ez a jelszó a környezetpolitikában a minőségi normák és a műszaki határértékek felállításánál a hatásos veszélyelhárítás eszközeként jól bevált és nagyjelentőségre tett szert. Az a tény azonban, hogy miért éppen a legjobban ismert és legjobban kézbentartható mosószer foszfátokat kell(ett) egy sor kevéssé ismert helyettesítő anyaggal lecserélni, a téma alapos ismerete után is rejtély maradt. Itt a fenti alapelvet valahogy félreértelmezték (Leymann 1991). A szintetikus mosószerek a tulajdonképpeni mosóhatás kifejtéséhez szükséges aktívanyag tartalom mellett különböző mennyiségű kondenzált foszfátot (általánosan elterjedt, de helytelen szóhasználattal élve, polifoszfátot) tartalmaznak. A mosószerekben lévő polifoszfátok szerepe: - a víz lágyítása a keménységet okozó ionok komplexben tartásával; - a felületaktív anyagok hatásosságának növelése; - a tisztítás számára a megfelelő alkalitás, ill. a megfelelő pufferhatás biztosítása a mosási folyamat alatti pH-változások ellensúlyozására; - a szennyező részecskék lebegésben tartása és ismételt kiülepedésük megakadályozása; - az olajos és zsíros szennyezőanyag-részecskék emulzifikálása (Hopson 1975). A mosószerfoszfátokat betiltásakor tehát olyan helyettesítő szernek, vagy szereknek kell rendelkezésre állni, ami a polifoszfátok szerepét, funkcióját maradéktalanul ellátja. Azonban az ilyen helyettesítés 100%-os sikerrel mind a mai napig nem történt meg. 2.1. A foszfát helyettesítőkkel szemben támasztott követelmények Az OECD környezetvédelmi igazgatósága szakértői csoporttal dolgoztatta ki a foszfáthelyettesítő anyaggal szemben támasztott követelményeket. — ne legyen egészségkárosító; — olyan mértékben legyen lebontható, hogy sem az eredeti anyag, sem annak bomlástermékei ne károsítsák a befogadó ökológiai rendszerét; — ne károsítsa a csővezetékeket, a szennyvízcsatornát és a szennyvíztisztítási folyamatot ne akadályozza;