Vízügyi Közlemények, 1998 (80. évfolyam)

3. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Vízrendezési problémák Izraelben 533 vö/gybe« jelentkező szennyezett vizek a tőzegtalaj összetevőivel, valamint egyéb szennyvizek (kommunális, halastavak) nem jutnak be a Kineret-tóba, másik vízgyűjtőn kerülnek felhasználásra. A Kineret-tóban — a legújabban elindult negatív vízminőség-változási folyamat miatt (a nitrogénszegény környezetben a kék algák elszaporodtak a többi rovására, ugyanis ők a levegőből is meg tudják kötni a nitrogént) - a nyári megnövekedett tápanyaghozam idején még engednek is tőzeg eredetű nitrogént a Kineret-tó felé. A kiépített rendszer megfelelő szabályozást biztosít, így megtehető, hogy az észlelt adatok függvényében a területről lefolyó víz egy része az Einan-tározó helyett a Jordán folyóba távozzon, így növelhető az N, NO3 mennyisége a Kineret-tó felé. Ennél a döntésnél azt is figyelembe vették, hogy amikor még létezett az Öreg-Hula-tó és körülötte a mocsár, az innen a Kineret-tóba történő tápanyagáramlás hatékonyabb volt az algák (fitoplankton) táplálása szempontjából, mivel több volt az NH3, és kevesebb a nitrát. Az algák ugyanis jobban szeretik az ammóniát a nitrátnál. Ráadásul a 80-as évektől a szerves nitrogén bebocsátás is csökkent - a többi tápanyag gyakorlatilag változatlan maradt - így néha még nitrogén hiány is fellépett. A Kineret-tó és a teljes rendszer részleges kialakítása óta (1994) elmondható, hogy most már nem csak a szerves nitrogén, hanem az összes foszfor és az összes szerves szén töménysége is jelentős csökkenést mutat (

Gophen—Levanon 1996). A Hula-terv munkálatainak másik célja: „ökológiai terület'

1 kialakítása. A tőzegtalajt a pusztulástól az egész évben zöld gyep (legelő) védi meg, ezért az olyan legelő állatok, mint a vízibölény, a kecske, a szamár és mások egyrészt hatékonyan tarthatók a területen, másrészt turisztikai látványosságok. Leginkább olyan növényeket telepítettek, melyek legalább nyomokban jelen vannak, vagy korábban jelen voltak. Egyéb egzotikus növényekkel is próbálkoznak. A betelepített növények rendszeres megfigyelés alatt állnak. A Hula-völgy rendezésének további fontos célja volt olyan mezőgazdasági termelés kialakítása, amely megfelelő bevételt teremt a termelők számára, ugyanakkor talajvédelmi szempontból is megfelel. Ezt új növényekkel és technológiákkal, valamint a növények termesztésének megfelelő rotációjával próbálják elérni. Műtrágya helyett áttérnek a szerves trágyára, de még inkább a komposztra. Ez fokozza a talajban a mikrobiológiai folyamatokat. Azt várják, hogy az egész évben zöldellő legelővel borított középső részt körülvevő mezőgazdasági terület megfelelő müveléssel hasznot fog termelni, és a Kineret-tó vízminősége sem fog romlani. A Hula-terv munkálatainak előrehaladtával, 1996-ban megállapították, hogy a területen flórában és a faunában kialakult egy bonyolult, de viszonylag stabilnak mondható táplálékláncbeli egyensúly, melybe beletartoznak a fitoplanktonok, a zooplanktonok, a réti növények, egyéb makrofiták, halak, vízimadarak. A különböző fajok nagy száma biztosítja az ökológiai egyensúlyt, így az egész biológiai rendszer kényelmesebb kontrollját is. A zooplanktonok elsősorban a hőmérséklettől és nem a biológiai feltételektől függnek, a fitoplanktonokat pedig már a zooplanktonok szabályozzák. Az algasürüség a fény behatolási mélységét befolyásolja, így közvetve hatással van az aljnövényzetre. A halak betelepítése sikerrel járt, a halászmadarak pedig turisztikai