Vízügyi Közlemények, 1998 (80. évfolyam)

3. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

534 Rosza Péter szempontból is vonzóak. Igen sokféle és nagyszámú költöző madár is van, elsősorban halevök. A madárállomány további növelése a fészekrakásra alkalmas helyek gazdagításával jelenleg is folyamatban van. A területen kialakulóban van az úgynevezett madárturizmus. Turisták, fotósok százai keresik fel a környéket fényképezőgépekkel felszerelve, és foglalják el helyüket a madárleseken, melyért természetesen fizetniük kell. Itt fotózásra kiépített madárlesek fogadják őket, és olyan madarakat kaphatnak lencsevégre, melyekért egyébként esetleg több ezer kilométert kellene utazniuk, és akkor sem lenne biztos a siker. Egy-két madárfaj betelepítése nem volt egyszerű. Van például olyan, amelyiknek kedvenc csemegéje az olajos magvak. Ezért a területre ilyen jellegű növényeket is telepítettek, de ezek nem teremnek egész évben, így ínséges időkben helikopterekből szórnak ki magokat a földre a madarak számára, hogy azok minél kevesebb kárt tegyenek a többi haszonnövényben. A vízkémiai vizsgálatok egyértelműen bizonyítják, hogy a Jordán folyó tápanyagtartalma jelentősen csökkent, és alacsony szinten van. A csatornák és a drének magas tápanyagtartalmú vizet szállítanak, mely a tőzegtalajból illetve a Kineret-tó alatti üledékből szivárog. Elsősorban a foszfortartalom magas, főleg nyáron. A csatornarendszer kiépítettsége még nem teljes, így további javulás várható. A Hula-terv végrehajtásának köszönhetően - korábbi előrejelzésekkel ellentétben — a hipertrofikus állapot nem következett be, és a bűzös, bama víz sem jelent meg. A patogén baktériumok vizsgálata azt mutatja, hogy a vízminőség rekreációs célokra megfelel. Az elkövetkező vizsgálatok elsősorban a madár-hal kapcsolatra összpontosulnak, valamint a réti és nyíltvízi élővilág szaporodási arányára. Szintén tudományos vizsgálat tárgyát képezi a tápanyagáramlás dinamikája a tavi üledéken keresztül a víztér felé (Gophen—Levanon 1996). 4. Összefoglalás A Hula-völgy rendezésének igen nagy volumenű és sokrétű munkálatai jelentős mértékben belenyúltak a környezet elemeibe, ám épp a környezet érdekében, mégpedig úgy, hogy a területet még hasznot hajtóan is tudják működtetni. Jelenleg, amikor a munkálatok jelentős része megvalósult, elmondható, hogy a két fő cél: — az ökológiai szempontok szerinti új területhasználat és — a Kineret-tó vízminőségének védelme megvalósulni látszik. A Hula-terv állami kezdeményezésre és főleg állami tőkéből jött létre, mégis össznépi összefogás eredményének tekinthető. Annak idején a gazdák szinte ingyen jutottak a földekhez, majd miután kezdtek tönkremenni, ismét főleg állami pénzen javítják fel a területet. Cserébe viszont az állam meghatározza a földhasználatot, és azt kötelezővé teszi. Az elsődleges cél a környezet megóvása, a termelés fenntarthatósága és az együttes haszon. A különösen nagy profitot hozó termelés, vagy művelési fonna sem fogadható el, ha azt hosszú távon a környezet nem viseli el károsodás nélkül.