Vízügyi Közlemények, 1998 (80. évfolyam)

3. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

532 Rosza Péter A terület nagy része elhanyagolt pusztává vált. Ez nagy veszélyt jelent a Kinerettó számára, elsősorban a tőzegtalaj összetevői miatt: NH3, különböző nitrátok és foszforszármazékok. A helyzet olyan súlyos volt, hogy ún. „nemzeti adminisztrációs döntés" vált szükségessé, a területhasználat gondos megváltoztatásával a térség teljes rekultivációjára, és egyéb irányú hasznosítására. Ez a program a terület második nagyszabású vízrendezése, a „Hula-terv". 3. A Hula-terv Tapasztalatok mutatják, hogy az ilyen területek legelőként való hasznosítása megfelelő öntözéssel a legjobb megoldás a talajromlás és a nitrifikáció megállítására. A mikrobiológiai degradáció megfékezésére, mivel az főként aerob folyamat, hasznos a magasan tartott talajvízszint. Ezeken kívül még két fő célkitűzés teljesítését írták elő: — a minimális tápanyagszállítást a Kineret-tóba; és hogy — a meg\>alósítás részben az ott élő gazdák pénzéből is történjen. Ezért cserébe az állam (az új területhasználatnak) megfelelő infrastruktúra kiépítésével segíti őket, hogy a váltás utáni bevételeikből visszanyeljék befektetésüket. A tervezéssel egyidőben beindultak a tudományos programok is: mind vízügyi, mezőgazdasági, talajtani, illetve társadalmi vonatkozásban. Feltárják a térséget, megfigyeléseket végeznek, észlelőhálózatot létesítenek. A kiviteli munkálatoknak három fő vonulata van: — egy 1,10 km

2 felületü, viszonylag sekély tó létesítése (tározóképessége kb. 1 millió m

3) a terület közepén, mely a süllyedés miatt egyben a legmélyebb rész is. A tó a keleti csatornából kapja a vizet, és továbbítja azt a Jordán folyó régi medrébe (amit részben helyreállítanak), és néhány nyíltfelszínü csatorna, illetve drénhálózat segítségével szabályozza a tőzeges terület vízháztartását; — az ún. „ ökológiai terület " létrehozása évelő fűfélékkel és egzotikus legelő állatok betelepítésével. Ezt követni fogja egy turisztikai központ: szálloda, belső utak, madárfigyelő helyek, csónakkikötő; — a megmaradó területek mezőgazdasági hasznosítása egy nagyon lényeges megszorítással: a drénhálózaton keresztül csak minimális mennyiségű tápanyag távozhat a tóba. A munkálatok a 90-es évek elején kezdődtek. Az újonnan épített csatornák és drének hossza 80 km. Ezek célja megfelelő magasságban tartani a talajvízszintet, és ezáltal csökkenteni a talajromlást. A terv szerint az összes felszíni és felszín alatti vizeket ezeken a csatornákon és dréneken át vezetik a terület nyugati oldalára, majd az itt összegyűjtött vizeket szivattyúzással beemelik a teljesen szigetelt Einan-tározóba. A tározó a terület (szinte az egész Hula-völgy) szennyvíztározójaként üzemel. A tározó vizét pedig jóval északabbra fekvő területeken öntözésre használják. Megjegyzendő, hogy Izraelben kizárólag gyapot öntözésére használnak fel szennyvizet, egyéb növények szennyvízzel való öntözését törvény tiltja. A Hula-