Vízügyi Közlemények, 1998 (80. évfolyam)
2. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók
364 Szlávik L.ljjas I. új rendszer legfontosabb és legnagyobb reményekre jogosító kezdeményezései: az összes vizekre kiterjedő nyilvános ellenőrzés megerősítése, a vízgyűjtötervek létrehozásának szükségessége és a vízhasználat adójának bevezetése. A legjelentősebb negatívumnak az tűnik, hogy az intézményrendszer nem a vízgyüjtő-hatóságokra, hanem a vízgyűjtő tanácsokra épül. Ha ezek a vízgyűjtő tanácsok igazolják a velük kapcsolatban megfogalmazott elgondolások helyességét és dinamikusan továbbfejlődnek, akkor létjogosultságuk elismerhető. Tekintettel azonban arra, hogy a vízgyűjtő-gazdálkodás továbbra is szükséges, ez a közeljövőben a vízgyűjtő igazgatóságok újbóli megalakításához vezethet. A következő évtized vízgazdálkodási tervezése és vízgazdálkodása függ az alábbi néhány kérdés megválaszolásától: — A vízgyűjtő hatóságok eltörlése visszafordíthatatlan lépés, vagy csak átmeneti helyzet? A vízgyűjtő tervek létrehozása, a vízgyűjtő tanácsok tevékenysége és a vízgyűjtő gazdálkodás fokozott igénye a jövőben újabb szervezeti változásokhoz vezethet. — Müven szerepet fog játszani a magánszektor a vízellátásban és a szennyvíz-elhelyezésben? Ezeket a területeket hosszú ideig államilag szabályozták és még nem látható, hogy az állami és a magán érdekek miként harmonizálnak. A jelenlegi majdnem teljes szabályozatlanság az állami-jogiból a magángazdasági szerkezetbe való átmenetben nehézségekhez vezethet. — Milyen mértékben hajtható végre az új vízgazdálkodási politika? A meglévő szerkezetben még szignifikáns gyengeségek rejlenek, amelyeket át kell hidalni. Még egyes olyan kulcsfontosságú feladatokban is, mint a hidrológiai adatok gyűjtése, rosszabbodás volt tapasztalható az utóbbi években. Az adminisztratív végrehajtás erőssége a vízügyi hatóságoknál szükséges lépés az új politika hitelének megteremtéséhez. 5.2. A vízgazdálkodás jelenlegi intézményrendszerének erősségei Jelentős eredménye a portugál vízgazdálkodás fejlesztésének az 1994-ben életbelépett vízgazdálkodási törvénycsomag, valamint az Országos Vízgazdálkodási Terv és a 15 vízgyűjtőterv kidolgozása (Correia—Neves— Santos—Evar is to de Silva 1997). Ezek a tervek kihatnak a vízgazdálkodás alapjaira, az országon belüli és az országhatáron túli problémákra is. Az állam az engedélyezési eljárások segítségével pontosan meghatározza és megerősíti az állami szervek szerepét. A „vízhasználó" és a „károkozó" elv alkalmazása új korszak kezdetét jelenti a vízgazdálkodásban. A részben privatizálható rendszerek a vízellátás és szennyvízkezelés problémáinak megoldása szempontjából nagyon fontosak. Már meghatározták a reális kereteket a vízgazdálkodás privatizálására. Megkísérlik az összes környezetvédelemmel foglalkozó terület szervezeti összefogását.
