Vízügyi Közlemények, 1998 (80. évfolyam)

2. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

A vízgazdálkodás intézményrendszernek sajátosságai az Európai Unió egyes országaiban 365 5.3. A vízgazdálkodás jelenlegi intézményrendszerének gyengéi és konfliktusai A szervezeti átalakításokkal a vízügyi igazgatóságok hagyománya megszűnt. A ma még gyenge vízgyűjtő tanácsok idővel talán el tudják majd látni feladataikat, a jelenlegi helyzet azonban a vízgyűjtő tervek kidolgozása ellenére, problémákhoz vezethet. Hiányoznak a pontos útmutatások a vízgyüjtötervek kidolgozásához. Nincsenek a tervek felügyeletére és a mindennapi alkalmazásra vonatkozó utasítások sem. Az új engedélyezési eljárások, a díjrendszerek, a vízgyűjtő tanácsok szerepe és a vízgyüjtötervek kidolgozása nagyon összetett. A vízgazdálkodás részbeni privatizációja szükségessé tenné szabályozási normák kidolgozását a vízügyi létesítmények építése és üzemeltetése terén, ennek fontossága azonban jelenleg még nem érződik az intézkedésekben. 6. Összefoglaló értékelés Világszerte növekszik az érdeklődés a vízgazdálkodás intézményrendszerének kutatása iránt, fokozódik ennek jelentősége. Ez azon a felismerésen alapszik, hogy a szociális és gazdasági tényezők mellett a vízgazdálkodási problémák intézményi dimenziója is megnehezítheti vagy akár meg is akadályozhatja a problémák megoldását illetve a vízgazdálkodási intézkedések érvényesülését. A vízgazdálkodás problémáit hosszú ideig csak mérnöki szempontból vizsgálták. Ma ezzel szemben általánosan elfogadott, hogy a megoldások nemcsak alkalmas technológiát igényelnek, hanem szükséges a vízgazdálkodási problémák szociális, gazdasági, jogi és intézményi dimenzióinak alapos áttekintése is. Ezeknek a dimenzióknak a jobb megértéséhez szükséges a különböző szempontok összehasonlító elemzése, az egymástól eltérő szokásokkal és természeti körülményekkel rendelkező országokban. Ma még ritka a környezetvédelem és különösen a vízgazdálkodás intézményeinek összehasonlító vizsgálata, pedig ez jó bepillantást enged, egyrészt az ország-specifikus, másrészt a határokon túlnyúló aspektusokba is. Megállapítható, hogy a vízgazdálkodás minden vizsgált rendszere ugyanazokat, vagy legalábbis hasonló funkciókat tölti be. A legtanulságosabbak azonban, legyenek azok csak apróságok, a különbségek, az ezeknek alapul szolgáló okok, illetve az ezekből levonható következtetések. Az Európai Unió vízügyi politikája már ma is egy viszonylag jól kialakított területe a környezeti politikának, ami a jövőben tovább fejlődik és alakul. Itt egyrészt a különböző szokások, szükségletek és természeti körülmények következményeivel kell szembenézni, amelyek a vízjog és a vízgazdálkodás szerkezetváltozásainak határokat szabnak. Másrészt mégis szükséges egy egységes jogi keret biztosítása az EU vizeinek védelmére és ezek használatára. Ez és a tény, hogy Európában a nagy vízgyűjtőkből sokat a tagországok és nem tagországok közösen használnak, teszik szükségessé Európában a vízügyi politikák harmonizálását. A EUROWATER projektben bemutatott információk és elemzések segítséget adnak ahhoz a döntéshez, hogy mely területeken lehetséges a harmonizálás az EU jogszabályain keresztül, figyelembe véve a természetes vízgazdálkodás egyes részeiben évszázadok óta fejlődő struktúráját.