Vízügyi Közlemények, 1998 (80. évfolyam)

2. füzet - Csonki I.-Fejér V.-Klingné Ábrahám J.-Magyarics A.: A Balaton vízgazdálkodásának időszerű kérdései

Vizüg\'i Közlemények. LXXX. évfolyam 1998. évi 2. füzei A BALATON VÍZGAZDÁLKODÁSÁNAK IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI DR. CSONKI ISTVÁN, FEJÉR VILMOS, KLINGNÉ ÁBRAHÁM JUDIT és MAGYARICS ANDRÁS A 60-as évek elejétől a Balaton környékén lezajló nagymértékű turisztikai, ipari és mezőgazdasági fejlődés fontos szerepet játszott a Balaton vízminőségének romlásában. Megnövekedett a tó külső - vízgyűjtőről származó — tápanyag terhelése, ez a belső terhelés növekedését, a szerves tápanyag felhalmozódását idézte elő, melynek következtében nagymértékű eutrofizációs folyamat indult meg. Az eutrofizáció különösen a tó nyugati medencéjében volt intenzív. A Balatonba érkező nagy tömegű nitrogén és foszfor-mint fontos növényi tápanyagok-hatására sokszorosára növekedett az algaprodukció, a víz egyre nagyobb mértékben kezdett „bezöldülni", emberi használatra alkalmatlanná válni. Gyakoriakká váltak a kékalga vízvirágzások, a parti zónában bakteriális problémák jelentkeztek, jelentős mértékben nőtt a toxikus kékalgák előfordulási valószínűsége. A vízminőség a 70-es évek végérc érte el azt az állapotot, amely a döntéshozók számára is egyértelművé tette, hogy a szakemberek figyelemfelhívását elkerülhetetlenül komolyan kell venni, és hathatós intézkedéseket kell tenni a tavat érö szennyezések csökkentése érdekében. A kedvezőtlen folyamatok miatt sürgős beavatkozásokra volt szükség. Az egységes vízügyi szolgálat (OVH) már létrejöttének évében (1952) felismerte a Balatonnak, mint természeti kincsnek a jelentőségét, a vízkincs megóvásának szükségességét. A VITUKI-ban az 1960-as évek elején a Balaton kutatása érdekében Szesztay vezetésével külön kutatócsoport alakult. Ebben az időben készült el a Balaton első átfogó kutatási-fejlesztési terve. Az ekkor megindított széles körű hidrológiai adatgyűjtés eredményei igen jól szolgálták a Balaton vízkészletének (Szesztay 1962), és feliszapolódásának (Szesztay 1961, VITUKI 1963, 1965), meghatározását a vízminőségi állapot rögzítését (Pásztó 1963) ill. a vízminőséget alakító folyamatok feltárását (Tóth 1971). A Balaton első átfogó vízgazdálkodási koncepciója 1971-ben került kidolgozásra. A tó vízminősége 1982-ben kritikussá vált. A Vízügyi Közlemények ekkor, 1982-ben adta közre azokat a kutatási eredményeket, a gyakorlatba már bevezettek, amelyek a Balaton vízkincsének védelmét megalapozták (Baranyi-Csuka 1982, Botond et al. 1982). Az államigazgatás területén jelentős lépés volt, amikor 1983-ban a Minisztertanács jóvá hagyta a Balatoni Vízgazdálkodási Fejlesztési Programot (BVFP), mely a fejlesztési feladatokat a vízminőség javításának rendelte alá. Ez a maga idejében megalapozott, korszerű volt. Alapelvei mind a mai napig megállják a helyüket (Min. 1983/a, 1983/b). A kézirat érkezett: 1997. X. 15. Dr. Csonki István, oki. vizépitöinérnök, a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság (KDT VÍZIG Székesfehérvár) osztályvezetője. Fejér Vilmos oki. üzemmérnök, a KDT VÍZIG Balatoni Vízügyi Kirendeltségének vezetője. Klingné Ábrahám Judit. oki. vizépítömémök, a KDT VÍZIG csoportvezetője. Magyarics András, oki. vizépítömémök, az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF Budapest) közigazgatási tanácsadója.