Vízügyi Közlemények, 1998 (80. évfolyam)

2. füzet - Csonki I.-Fejér V.-Klingné Ábrahám J.-Magyarics A.: A Balaton vízgazdálkodásának időszerű kérdései

266 Csonki 1,—Fejér V.—Klingné Ábrahám J.—Magyarics A. Az azóta eltelt években a Balaton védelme érdekében tett intézkedések döntő része a BVFP köré csoportosult, de az éves pénzügyi források szűkössége jellemezte. Ilyen módon az előirányzott beruházási feladatok kb. 40%-ának megvalósítására volt lehetőség. Ennek ellenére a Balatont érő terhelés jelentős mértékben lecsökkent, a parti települések gerinccsatorna hálózata és a szükséges szennyvíztisztító kapacitás jórészt kiépült. Megvalósult a Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer (KBVR) I. üteme, amellyel sikerült a Zala vízgyűjtőjéről érkező terhelés nagyobbik részét visszafogni. A beruházások, a vízgyűjtőn érvényesített egyéb intézkedések és a bekövetkezett társadalmi-gazdasági átalakulások hatására a vízminőség romlása lelassult. A Magyar Tudományos Akadémia 1992-ben szakmai bizottságot hozott létre a BVFP felülvizsgálatára, és jelentést készített a Kormány részére a vízminőség védelme érdekében kitűzendő további célokról és a megteendő intézkedésekről. Az MTA a BVFP eredeti alapelveit jóváhagyta, azonban szükségesnek látta a szennyezéscsökkentö intézkedéseket kiterjeszteni az egész vízgyűjtő területre. A Kormány a jelentést elfogadta és felhívta a környezetvédelmi és területfejlesztési minisztert, hogy az érintett tárcák bevonásával készítsen konkrét intézkedési tervet a Balaton védelmére és a vízminőség javítására. 1993 szeptemberében az érintett tárcák, az MTA, a Balatoni Önkormányzatok Szövetsége és a Balatoni Regionális Tanács részvételével munkabizottság jött létre. Sorozatos egyeztetések eredményeként készült a Balatoni Intézkedési Terv (BIT). A Balatoni Intézkedési Terv (BIT) az 1982-ben lefektetett szakmai alapelvek továbbvitelét tűzte ki célul, de az intézkedéseket az egész vízgyűjtő területre kiterjesztette és a feladatok megosztását az időközben jelentősen megváltozott közigazgatási hatásköri rendnek megfelelően megváltoztatta. Ez többek között azzal a következménnyel járt, hogy a szennyezéscsökkentö beruházások nagyobbik része önkormányzati felelősségi körbe került. A Kormány 1994-ben határozatot hozott ( 1049/1994) a Balaton ökológiai állapotának védelme és a vízminőség javítása érdekében. Ebben számos beruházási, jogszabály-alkotási, közigazgatási feladatot határozott meg a tárcák részére, ill. ajánlott az önkormányzatok számára. A Kormányhatározat —a különböző tárcákra vonatkozó egyéb feladatok mellett - előírta a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter részére egy új Balatoni Vízgazdálkodási Fejlesztési Program elkészítését (Szabó 1994). Az államigazgatási egyeztetés során tett észrevételek beépítése után a tartalmában, formájában, feltételrendszerében korszerű, a környezet- és természetvédelmi követelményeket is magában foglaló új Balatoni Vízgazdálkodási Fejlesztési Program a tó egész vízgyűjtőjére kiterjedően 1995—2010 közötti időszakra határozza meg a vízminőség javítása érdekében teendő legsürgősebb vízgazdálkodás-fejlesztési feladatokat. A legfontosabb teendők két nagy csoportba sorolhatók: — a vízkészlet-gazdálkodási; ill. — a vízminőség-védelmi beavatkozások.