Vízügyi Közlemények, 1998 (80. évfolyam)

2. füzet - Madarassy László: Természetharmonikus és integrált vízrendezés

Természetharmonikus és integrált vízrendezés 255 nck ellenérc szükséges velük számolni, mert ezek a vizek gyakran terhelik a belvízcsatornákat is. 2.4.3. Komplex és zárt vízgazdálkodási rendszerek alkalmazásának felvetése. Az iparban bevált zárt vízfelhasználási rendszerekhez hasonlókat a területi vízgazdálkodásban a 70-es évektől kezdődően alkalmaznak. A vízforgatásos zárt rendszereknek különböző fokozatai vannak, azonban már az egyszerűbb rendszerekből is más rendszerekhez viszonyítva kevesebb szennyezett víz távozik. A legszigorúbb megoldás esetén kiemelten fontos körzetekben a gazdaság (farm) az általa felvett, vagy kapott vízmennyiséget teljes egészében felhasználja, s így semmi vizet nem vezet el a területéről. A komplex hasznosítású zárt rendszerek osztályozása célszerűen a beavatkozások célja és rendeltetése alapján történik. A rendszerek fő alkotó elemei az alap- és az infrastrukturális elemek. A rendszerek fő alapelemei'. — levezető- és befogadó csatornák és tápcsatornák; — gyűjtő, vízszétosztó és lecsapoló müvek; — a feliszapolódás elleni védőmüvek; — lejtömegszakító müvek és vízmosás megkötő létesítmények; — víztározó és átmeneti víztározók; — vízszállító, szabályozó létesítmények; — öntözőhálózat és berendezései; — vízépítési műtárgyak. A rendszerek fő infrastrukturális elemei: — mezőgazdasági földutak; — hidak, átereszek; — energiaellátás, hírközlés; — védő erdősávok; — természetvédelmi müvek; — üzemeltető, fenntartó létesítmények (utak és berendezések); — üzemi- és üzemeltetési épületek. A rendszereket a fő alkotó elemeik alapján és az ezekkel elérhető vízháztartási állapot szerint osztályozhatjuk. így egyes rendszerek csak az egyirányú vízszintszabályozást, mások pedig kétirányú szabályozást (levezetést és feltöltést) tesznek lehetővé. A zárt vízgazdálkodási rendszerek létesítése esetén a következő módszerek kerülhetnek alkalmazásra: — vízvisszatartás és vízszintszabályozás műszaki és agrotechnikai módszerekkel; — vízvisszafogás tározási lehetőség megteremtésével; — lefolyás-szabályozó felszíni müvek; — csapadéktározók és beszivárogtató műtárgyak. A zárt rendszerű megoldásokhoz az előzőeken túl többletenergia bevitelére, átmeneti tározókra, vízkezelő (öntisztulás és tisztítás) müvekre is szükség van. A költségekkel szemben jelentkeznek a környezet szennyezésének elmaradása, amely kiemelkedően értékes területek esetén makrogazdasági szinten viszonylag rövid idö alatt megtérülhet.