Vízügyi Közlemények, 1998 (80. évfolyam)

2. füzet - Liebe Pál: A hévízhasznosítás helyzete Magyarországon

A hévizhasznositás helyzete Magyarországon 221 Vízbesajtoló kutakat a hazai olajipar is alkalmaz a szénhidrogének jobb kitermelése céljából. Nagyobb vízmennyiséget besajtolás nélkül, vagy kis nyomással elnyelő kutakra csak hasadékos közetek esetében találunk példát, porózus vízadókba olajipari célból csak igen nagy nyomáson és kutanként kis mennyiséget sikerült besajtolni. Magyarországon is történt néhány kísérlet, ahol kisebb nyomással is visszatáplálták a hévizeket porózus vízadókba (Liebe 1979). Azóta üzemszerűen működő hévíz-visszasajtoló rendszerek épültek ki Hódmezővásárhelyen, Szentesen és Szegeden (Pálfai—Török 1990). Közülük kiemelkedő a Szeged-felsővárosi Geotermikus Fűtőmű, ahol egy ferde fúrásű termelő-besajtoló kútpár működik. A kezdetben elegendő 0,3-0,4 MPa nyomás 50 m

3/h vízmennyiség nyeletésénél már 1,5-1,9 MPa-ra növekedett az 1995-1996-os fűtési idényben (Török 1997). A szentesi és hódmezővásárhelyi visszatáplálásnál a kitermelés és betáplálás ugyanazon kút igénybevételével történik: a kitermelt vizet a gyürüstéren keresztül egy magasabban fekvő rétegbe nyomják vissza. Bár az eddigi kísérletek alapján a hévíz-visszatáplálás porózus törmelékes hévízadók esetében még mindig nem problémamentes, az előbbi nemzetközi kitekintés is rávilágít arra, hogy az eredmények világviszonylatban is figyelemreméltóak, folytatásuk szükséges. 5. Szempontok a fenntartható hévízgazdálkodáshoz A hévizgazdálkodás helyzetéből következik, hogy a hatóságok nem adhatnak korlátlanul engedélyt a hévíztermelésre, illetve hasznosításra, ha visszatáplálás nélküli vízkitermelés történik. Az utánpótlódás környezeti korlátai miatt a kizárólag energetikai célú, visszatáplálás nélküli hévíztermelésre a vízügyi és környezetvédelmi hatóságok ma már általában nem adhatnak engedélyt. Ilyenre kivételesen csak akkor kerülhet sor, ha a vízigény nem nagy — néhányszor 100 m

3/d — és olyan tárolókból kívánják kielégíteni, amelyeknek közelében a felszín alatti vízkészletek és a felszíni utánpótlás igénybevétele még minimális, az egyéb célú vízkivételeket is beleértve. Ott, ahol a vízkészletek jelentős terhelését a közvetlen mért nyomáscsökkenések jelzik és a számítások is ezt mutatják, energetikai célú hévizhasznositásra újabb engedélyek nem adhatók ki, balneológiai hasznosítás céljából pedig csak korlátozottan került sor újabb vízkivételek engedélyezésére. A hévízkészletek további ilyen célú igénybevételét természetesen csak az egyéb — általában nagyobb terhelést jelentő vízkivételekkel (ivóvíz, öntözővíz) együtt lehet mérlegelni. Ebből a célból számítógépi modelleken vizsgálják a felszin alatti víztermelés eddigi és várható hatását. Újabb vízkivételekre csak ott adható engedély, ahol a számítások nem jeleznek káros környezeti hatásokat hosszabb időtávlatban sem. Annak érdekében, hogy a meglévő hévízkivételeket is takarékosan üzemeltessék, a hatóságok gazdasági jellegű szabályozást is alkalmaznak: a vízkészletjárulék (1992. évi LXXXIII. törvény) mértéke a törvény szerint erősen függ a hasznosítás módjától. Gyógyászati és balneológiai hasznosítás esetén csak egy minimális járulékot, míg egyéb célú hasznosításnál ennek többszörösét