Vízügyi Közlemények, 1998 (80. évfolyam)

2. füzet - Liebe Pál: A hévízhasznosítás helyzete Magyarországon

A hévizhasznositás helyzete Magyarországon 209 vízoszlop a fútött feláramlási területek, forráskörzetek kisebb sűrűségű vizének magasabb meleg vízoszlopával képes egyensúlyt tartani. Ezért az utóbbi területeken túlnyomást tapasztalhatunk: a forrás vize nyomással lép a felszínre, vagy a termálkútban a terep fölé szökik a víz. A termálkutak pozitív kútfejnyomását növeli, hogy a termelöcsöben lévő vízoszlop melegebb, a környezetében lévő vizeknél, ezért térfogattömege azokénál kisebb. A kútfejnyomást növelik a kútban felemelkedő és a kútfej közelében lecsökkenő nyomás miatt kiváló gázbuborékok is. Az elmondottak miatt a hévízkutak kezdetben nagyrészt szabad kifolyással működtek, nyugalmi vízszintjük pedig többször 10 m-rel a terep fölött volt. 1.3. A hévízfeltárás, -termelés és hasznosítás alakulása A hévízfeltárás múlt századi kezdeti lépései után főleg a szénhidrogén-kutatás során növekedett hazánkban a hévízkutak száma: sok helyen a keresett olaj-, vagy gázmezők mellett melegvizet találtak (Hajdúszoboszló, Debrecen). Az ivóvízbeszerzési célú fúrások is sok helyen tártak fel hévizet, ott ahol kisebb mélységben nem sikerült jó vízadó réteget találni (elsősorban az Alföldön). Ezen kívül a porózus medencebeli hévíztárolók területén fekvő nagyobb települések fúrattak hévízkutakat balneológiai célra. E század 60-as éveiben a hévízfeltárás fejlődése nagy lendületet vett. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság anyagilag támogatta a mezőgazdasági, vagy kommunális fútési célra szolgáló hévízkutak létesítését. Ezeknek a fejlesztéseknek a gazdaságossága már vitatható volt, amit az is mutat, hogy a támogatások megszűntével az ilyen célú hévízfeltárási tevékenység erősen csökken. Az első hévízfúrások száraz fúrási eljárással, ütve működő berendezéssel készültek (a Városliget I. kút kiképzéséhez 11 csőrakatra volt szükség). Később a hazai kőolajipari fúrásokhoz hasonlóan a vízkútfúró ipar is áttért a Rotary fúrási módszerre, s az 50-es évektől kezdve már ezzel a korszerű kútkiképzéssel történtek a fúrások, rendszerint 3 csőrakattal, ugyanakkor a perforálásos rétegnyitást felváltotta a korszerű és célszerű szürözési technológia. (A szüröszerkezetek fontosak, mivel a felső pannon homokos vízadók sokhelyütt nem eléggé kompaktak, s homokolódásra hajlamosak.) A hévízkutak létesítésének időbeli alakulását a 2. ábrán mutatjuk be. Mind a dbszám, mind a víztermelési kapacitás tekintetében látható az 50-es évektől kezdődő fellendülés, a tetözés a 60-as években, majd az erőteljes csökkenés. Az 1996. január l-i állapot szerint az országban 1245 30 °C-nál melegebb vizet adó kutat tartottunk nyilván (/. táblázat). A kutaknak közel a fele 40 °C-nál kisebb hőmérsékletű vizet ad, a 60 °C-nál melegebb vizet adó kutak aránya az összes kútnak közel egynegyede, de 90 °C-nál melegebb vizet ezek közül csak 51 kút ad (/. táblázat). A hévízkutak kb. egytizede ma már selejt, két tizedük ideiglenesen lezárt kút, illetve vízszintészlelési célokat, néhány pedig visszatáplálásra szolgál. Ha az előbbieket nem vesszük figyelembe, akkor a ténylegesen üzemelő hévízkutak számát 834-nek határozhatjuk meg az 1996. január l-i állapot szerint, a helyszíneléssel nem ellenőrzött