Vízügyi Közlemények, 1997 (79. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Vízügyi Közlemények, LXXIX. évfolyam HOZZÁSZÓLÁS 1997. évi 4. füzet Bauer M. - Hankó Z. Kavicsbánya tavak felszín alatti vízháztartásáról című cikkéhez (Megjelent a Vízügyi Közlemények 1997. évi 4. füzetének 603-605. oldalán) SIMONFFY ZOLTÁN Az 1995. évben zárult kutatás-fejlesztési munka nyomán közzétett fenti című ismertetést célszerű kiegészíteni a téma folytatásaként 1996/97-ben végzett munkák eredményeivel. Az első fázisban született módszertani eredményeket felhasználva a Budapesttől dél-keletre lévő, bányászatra alkalmas kavicsmező esetében vizsgáltuk — a víz-készletgazdálkodási szempontból megengedhető kavicsbánya tófelület mértékét, — a jelenlegi tófelület 15 km

2-rel, illetve 30 km

2-rel való növelése esetén kialakuló talajvizszint-süllyedés, illetve — egy jellemzőnek tekinthető tó környezetében kialakuló szezonális talajvízszint-ingadozás hatását a növényzet vízfelvételére. Az utánpótlódási viszonyokat regionális felszín alatti modellel vizsgáltuk, amely lehetővé teszi a vízháztartás összetevőinek elemzését. Az egyes részterületek potenciális utánpótlódásának számításakor abból az állapotból indultunk ki, amikor a vízhasználatok miatt a talajvizek mindenütt olyan mélyen vannak, hogy a talajvízből történő párolgás zérus. A potenciális utánpótlódáson az ehhez az állapothoz tartozó, talajvizet elérő beszivárgásnak a felszíni vizekkel való vízforgalommal korrigált értékét értjük. A kavicsbánya tavak csapadékot meghaladó többlet-párolgása, illetve a tavak területére eső potenciális beszivárgási területek elvesztése csökkenti a potenciális utánpótlódást. A kettő együttes hatása egy 1 km

2-es tófelület esetén 1250-1350 m

3/d vízkészletcsökkenést jelent. Ez a mennyiség tulajdonkeppen, mint a felszín alatti vizeket érő mennyiségi igénybevétel (vízhasználat) jelenik meg. Fontos megjegyezni, hogy a kavicsbánya tófelületek „örökké" fennálló v ízhasználatot jelentenek, nem korlátozhatók, mint más vízkivétel. A vizsgált terület három felszín alatti rész vízgyűjtőre bontható: Az első részterületet a Soroksári-Duna Dunavarsány alatti szakasza, a Dunavarsánvon, Délegyházán és Bugyin keresztül húzódó, majd déli irányba forduló vonal és a Kiskunlacházán és Bankházán keresztül felvett vonal határolja. Ezen a területen a meglévő kavicsbánya tavak kb. 60%-a található, mintegy 4,9 km

2 összfelülettel. A Soroksári-Duna-ágból származó többlctbeszivárgás fedezi a kavicsbánya tavak többletpárolgását, ezért a fejlesztésnek vízkészlet/vízháztartás oldalról nincs akadálya. - A második részterület az elsőtől észak-északkeletre található, a közös déli határ nyugaton folytatódik Taksonyon és Dunaharasztin keresztül Budapest határáA kézirat érkezett: 1997. XI. 10. Simonjfy Zoltán oki. mérnök, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Rt. (VITUKI Rt., Budapest) tudományos főmunkatársa, osztályvezető.