Vízügyi Közlemények, 1997 (79. évfolyam)
4. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók
564 Öllós G.— Varga M. Az ismeretek hiánya azonban csak addig tolerálható, amíg az azokból eredő közegészségügyi kockázat szintje elfogadható. E tekintetben azonban számos, már identifikált szennyezőanyag tekintetében is rendkívül nagy a bizonytalanság. Még inkább az a helyzet a rendkívül nagy számú, ugyan rendszerint kis koncentrációjú (|ig/l, ng/1 vagy ez alatti), jelenleg még nem identifikált szennyezőanyag tekintetében. Ezen probléma közegészségügyi következményeinek természete és mértéke jelenleg fel sem becsülhető, ezért az ilyenirányú felderítő kutatások folytatása az illetékes társtudományterületek részéről rendkívül fontos, hiszen az emberiség létét befolyásolja. 2. A víztisztítás jelenlegi fő vonásai A víztisztító rendszer, legyen az természetes (pl. parti szűrés), vagy mesterséges, mindig reaktornak tekinthető. A benne lejátszódó folyamatok azonban az esetek többségében elméleti szempontból vagy csak közelítőleg, vagy egyáltalán nem is jellemezhetők: az egyidejű ill. egymást követő, rendszerint számos tényező (pl. pH, hőmérséklet, bikarbonát jelenléte, komplexek kialakulása, inhibitor anyagok) által befolyásolt reakciók léte ismert, akkor is csak legfeljebb közelítően jellemezhetők. A fő gond jelenleg tehát az, hogy bármelyik természetes és mesterséges víztisztító rendszer és a vizet fogyasztó ember (ill. élőlények), egyaránt olyan reaktorok, melyekben a lejátszódó folyamatok tudományos szempontból tulajdonképen nem, vagy csak közelítéssel számszerűsíthetők. Ezen helyzet velejárója azután az, hogy az információ hiány, ill. annak bonyolult volta eleve gátolja az objektív modellezés lehetőségét. A reakciókinetika jellemzését a vízbeli háttérszennyezödés(ek) jelenléte is jelentősen befolyásolhatja. Ha egyidejűleg számos olyan vegyület van a vízben, melyek pl. a fertőtlenítőszerrel reakcióba lépnek, akkor a reakciók versenyszerű lejátszódása olyan bonyolult folyamat mechanizmusokat eredményezhet, amelyek következtében a sztöchiometriai jellegű modellek alkalmazása nehézzé vagy lehetetlenné válik. Ugyanígy, ha a háttérszennyezödésként inhibitor vegyületek is vannak a vízben, akkor pl. a biológiai oxidációs folyamatok modellezése válhat nehézzé, vagy lehetetlenné. Ezért az esetleges háttérszennyeződések analitikai felderítése kiindulási feladatnak tekintendő. Ennek a következménye az, hogy a víztisztítással kapcsolatos tudomány „követő" tudománnyá vált, és bizonnyal az is marad, hiszen a kutatások hiánya vagy részleges volta miatt egyre több felderítetlen folyamattal állunk szemben. A gond az, hogy a felderítetlen folyamatok, ismeretlen vagy kellőképen nem tisztázott paraméter — kapcsolatok a „követés" szintjét teljesen bizonytalanná, egyes esetekben szinte megfoghatatlanná tehetik, ami azért veszélyes, hiszen a közvetlen vagy közvetett úton jelentkező következmények végző soron közegészségügyi természetűek. A jelenlegi szabványok egyfajta védőernyőknek tekintendők, hiszen az előzőekben említett problémákon látszólagosan átsegítenek bennünket. Azonban a mg/l, (ig/l, ng/1 megengedhető vagy eltűrhető koncentráció- szemlélet félrevezető is lehet. Hiszen valamely szennyezőanyag-komponens (pl. a nitrát, arzén) az emberi szervezetbe nemcsak az ivóvíz, hanem a víztartalmú élelmiszerek fogyasztása révén is bekerülhetnek.
