Vízügyi Közlemények, 1997 (79. évfolyam)

4. füzet - Harkányi K.-Bálint G.: Szélsőséges csapadékból kialakuló, feltételezett árvízi helyzet vizsgálata

478 Harkányi K.-Bálint G. lékfolyók hatása általában csak rövid ideig és csak a torkolatuk közeli szakaszokon érezhető). A szélsőségesen nagy területi csapadékátlagokat eredményező folyamatok kiterjedése általában legalább egy nagyságrenddel kisebb. Különösen igaz ez a konvektív jellegű csapadék-képződésre, amely inkább csak „helyi" jellegű, és az orografikus hatásokra is amelyek az áramlási irányok és a lejtők adott konfigurációihoz kötődnek. Pusztán az időjárási helyzetek tapasztalati alapon végzett vizsgálata alapján sem feltételezhetjük, hogy a lefolyásképződés szempontjából meghatározó részvízgyüjtők mindegyikén egyszerre jelentkezhetnek napig tartó szélsőséges csapadékhullást okozó folyamatok (Bárdossy et al. 1994). A Duna magyarországi szakaszán a szélsőséges árhullám csúcsok közül a legnagyobbak, amúgy is csak magas vagy igen magas mederteltségek esetén a felső szakaszról érkező jelentősebb árhullámok eredménye képen jöttek létre. (így például az 1965-ös történelmi árvíz legnagyobb tetőző értékeit közvetlenül alakító árhullám az osztrák szakaszon nem tartozott a jelentősebbek közé.) Altalános tapasztalat, hogy a kis mederteltségre érkező árhullámok gyorsan ellapulnak, így a magyar Duna-szakasz árvízviszonyait egyedi árhullámok helyett csak több csapadékképződési szakaszt tartalmazó hosszabb árvizes időszak elemzése alapján lehet jellemezni. Értelemszerűen ezzel a Felső-Duna — egy egységként - az analóg vizsgálat lehetséges köréből kiesik. A részletes és sok szempontból szubjektiv értékelés egyes aspektusaira itt nem kitérve az alábbi következtetések adódnak a lehetséges megközelítés alkalmazására. Hangsúlyozva az orografikus hatások fontosságát a magyarországi vízgyűjtők is kiesnek a felsorolásból, hiszen ilyen hatás csak viszonylag keskeny sávban az Alpok alján mutatható ki — így már a Zala-vízgyűjtőre sem érvényes. A ZagyvaTarna-vizrendszerre sem jellemző, hiszen a Mátra kis tömege alig fejt ki ilyen hatást. A tényleges mérlegelés így a Tiszára és mellékfolyóira korlátozódott, ahol a Felső-Tisza (Borzsa-torkolat felett) a Túr, a Szamos részvízgyüjtői közül a Lápos, a Kraszna és a Körösök rendszere merülhet fel illetve a Bodrog-rendszer egyes felső szakaszai. A rendelkezésre álló adatokat és a vízjárás tározók általi befolyásoltságát figyelembe véve célszerűen az alábbi szelvényekkel jelzett vízgyűjtőket választottuk ki: Tisza — Tiszabecs Kraszna — Agerdőmajor Berettyó — Berettyóújfalu Fekete-Körös — Sarkad Fehér-Körös — Gyula A felsorolásban szereplő (rész)vízgyűjtök közül a Kraszna és a Berettyó közös forrásvidékét érintő csapadékfolyamatok vizsgálhatók. Hasonlóan közösek lehetnek a kiváltó okok a Fehér- és Fekete-Körös esetében, bár utóbbinál a nyugatias áramlással érkező csapadékzónák a Fehér-Körös forrásvidékét kevésbé érinthetik és inkább a Fekete-Körösön kívül a tározói miatt nem vizsgált Sebes-Körösön éreztetik hatásukat.