Vízügyi Közlemények, 1997 (79. évfolyam)

3. füzet - Dombay Gábor: Korrózió az ivóvízelosztó hálózatban

Korrózió az ivóvizeiosztó hálózatban 347 általánosságban megállapítható, hogy az átmérő csökkenése, a tartózkodási idő növekedése ólomtöménység szempontjából kedvezőtlenül befolyásolja az ivóvíz minőségét. Rendon (1993) vizsgálatai kimutatták, hogy házi ólomvezetékekben található, az ólomból készült vezetékhez képest nagyobb ólomkoncenctráció a kisebb áramlási sebesség, a nagyobb kontakidő következménye. 4.3. Korrózióvédelem, vízminőség Az ólom toxicitását, közegészségügyi kockázatát tekintetbe véve, hosszú távon kielégítő és szükséges lépésnek tűnik a jelenleg még meglevő ólomcsövek cseréje, esetlegesen müanyagbéléssel (pl. polietilén) való ellátása. Addig a kritikus helyszíneken korrózióvédelmi intézkedések megtétele szükséges. Tekintettel arra, hogy az ólomkorrózió elektrokémiai folyamat, általánosságban elmondható, hogy a pH növelése, az elektronakceptorok (oldott oxigén, klór) töménységének csökkentése kedvező hatást válthat ki. Kis lúgosságú ivóvizek esetében, a pH-t 9-10 körüli értékre emelve, az ólom oldhatósága jelentősen csökkenthető. A pH-módosítást azonban csak kalciumeltávolítás, ill. vízlágyítás után célszerű végezni, máskülönben nemkívánatos (instabil) kalciumkarbonát-képzödésre kell számítanii. Ólomcsövekben СаСОз bevonat nem alakul ki, kis adhéziója miatt lemosódik a csőfalról (Legrand—

Leroy 1990). A lemosódott СаСОз üledék formájában jelenik meg a fogyasztónál (ez az ún. fehér homok). A pH-lúgosság kapcsolat jelentőségét már kutatások is bizonyították (Dodrill—

Edwards 1995). Ortofoszfát adagolása 1—2 g/m

3 körüli értékben alacsonyabb pH értékeknél is kedvező hatást fejt ki, e melett karbonáteltávolítás sem szükséges (Shock—Wagner 1985). Az ortofoszfát, reakcióba lépve az ólommal, vékony filmet képez, mely gátolja az ólom oldódását. Azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a polifoszfátadagolás hatására megnő a víz foszfáttöménysége, melynek eltávolítása a szennyvíztelepen többletköltséget okoz. Szilikát- vagy poliszulfát-adagolás inhibitor voltára ólomcsövek esetén a kutatások jelenlegi szintjén kielégítő megállapítást tenni nem lehet. Az, hogy védőfilm kialakul-e a csöfelületen, s az mennyire képes csökkenteni az ólom oldékonyságát, jelenleg nem ismert. 5. Rézkorrózió 5.1. A réz a vízellátásban Rezet a második világháború óta használnak elterjedten a vízellátásban. Előnyét könnyű alakíthatósága, valamint kevéssé korrodálható volta jelenti. Galvanikus szempontból a vízellátásban a rozsdamentes acél mellett a réz számít a legnemesebb anyagnak. Elsősorban épületek vízvezetékeihez, szerelvényekhez (főként csapokhoz) alkalmazzák. Vízzel érintkezve a réz csak ritka esetekben korrodál, a gyakorlatban ez is