Vízügyi Közlemények, 1997 (79. évfolyam)

3. füzet - Dombay Gábor: Korrózió az ivóvízelosztó hálózatban

348 Dombay G. szinte kizárólag csak lyukkorrózió formájában jelentkezik. Ez az anyag elvékonyodása, felületi foltosodása miatt nem kívánatos. Kiteijedt korrózió esetén a keletkező korróziós termékek a vizet kékes színűre festhetik, ez mosás során megfestheti a ruhaneműt, foltossá teheti a vele érintkező felületeket. A korrózió során az ivóvízbe bekerülő korróziós melléktermékek fémes ízt kölcsönöznek a víznek, nagy töménység esetén hányingert okozhatnak. 5.2. A réz korróziója Az oxidált réz egy- és kétvegyértékü formában található a természetben. A réz-oxid (СигО) a kristálymérettől függően sárga-vörösesbama színű, vízben nem oldódik. A vízben instabil, ezért réz(II)-oxiddá (CuO) oxidálódik. Fekete színű, vízben nem oldódik, azonban a belőle képződő réztermékek már általában színesek és vízben oldódnak (pl. réz-szulfát). Az elmúlt évtizedben ismerték fel, hogy amennyiben az ivóvízben komplexképző csoportok (pl. klorid- és ammóniumionok) találhatók, az egyvegyértékü rézformák stabilabbak a kétvegyértékü réznél (Cruse—Franque—Pomeroy 1985). A rézkorrózió elektrokémiai folyamat. Az általános anódreakciók (Camp-Meserve 1974): 0,50

2 + H

20 +4Cu 0 «> 2CU

20 + 2H

+ + 2e", (9) 20H- + 2Cu° <=> Cu

20 + H

20 + 2e- ( 10) Ivóvíz esetében a katódreakció: 0

2 + 4e- + 2H

20 40H-. (11) Korrózió szempontjából (11) rendkívül fontos, gyakorta ez határozza meg a korrózió mértékét. Hidrogénredukció nem következhet be, mivel a hidrogén standardpotenciálja a rézénél kisebb. így ivóvízelosztó hálózatok esetében az a lényeges megállapítás teendő, hogy gyakorlatilag az oxigénen kívül egyedül még a klór elektronakceptor. A rézcsövekben jellemzően réz-oxidból (pl. malachit, СиСОзСи(ОН)

2) képződött védőfilm alakul ki. Oxigéntartalmú vízzel érintkezve a bevonat gyorsan kialakul. A bevonat elektromos félvezetőnek tekinthető,a rácshibák „vándorlása" teszi lehetővé az oxidációs-redukciós folyamat lezajlását a film határrétegében. Ebből következik, hogy a réz-oxid réteg önmagában nem gátolja a korróziót. A jelenséget Ives-Rawson (1962) kettösfilm-elmélete magyarázza. E szerint 20 A-ös vastagságot meghaladva két réteg különböztethető meg a filmen belül: a csőfallal érintkezve egy vékony, folytonos réz-oxidréteg található, melyet egy vastagabb, rendezetlen kristályszerkezetü réteg borít. A fedőréteg jellemzően nagy elektromos ellenállású és porozitású, mely utóbbi tulajdonsága folytán egyes molekulák és ionok átdiffundálhatnak rajta. A korrózióvédelmet a kettösfilm felületén kicsapódó szilárd rézformáció szavatolja. Lyukkorrózió esetén az oxidáció a rézcső egy bizonyos területére lokalizálódik. A folyamaton belül megkülönböztethető a kialakulás és a terjedés fázisa. A korróziós kö-