Vízügyi Közlemények, 1997 (79. évfolyam)

2. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Vízügyi Közlemények, LXXIX. évfolyam KONFERENCIÁK 1997. évi 2. füzet KONFERENCIA A KETTŐS RENDELTETESŰ VÍZVEZETÖ RENDSZEREKRŐL DR. PÁLFAI IMRE A Magyar Hidrológiai Társaság Mezőgazdasági Vízgazdálkodási Szakosztálya és Szolnoki Területi Szervezete—a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztériummal, valamint az Országos Vízügyi Főigazgatósággal együttműködve — 1997. március 11én nagy érdeklődéssel kísért konferenciát tartott Szolnokon a kettős rendeltetésű, azaz vízelvezetésre és öntözővíz-szállításra egyaránt szolgáló rendszerekről. A konferencia megnyitójában dr. Nagy István, a Közép-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság igazgatója, miután egészen röviden megemlítette a kettős rendeltetésű rendszerek magyarországi kialakulásának, majd szétválasztásának, s e szétválasztás megtorpanásának államásait, annak a reményének adott hangot, hogy a konferencián „kijönnek" azok a problémák, amelyek mérlegelésével el lehet majd dönteni, hogy mikor és hol szabad vagy nem szabad alkalmazni a kettős rendeltetésű rendszereket, s hogyan lehet az eltérő érdekeket egyeztetni. Vaszilievits S. György, az Országos Vízügyi Főigazgatóság osztályvezetője, bevezető jellegű előadásában a kettős rendeltetésű rendszerekre, főleg az ilyen jellegű csatornákra vonatkozó országos adatokat ismertette ezek összes hossza 3200 km, majd jelentőségüket ecsetelte, előnyeiket és hátrányaikat vette sorra, különös tekintettel a legutóbbi években bekövetkezett változásokra. A kizárólag öntözési célú rendszerekhez képest előnynek számít a kisebb beruházási költség, a minimális területigény, a rövidebb épitési idő, a kisebb szivárgási veszteség, de az üzemeltetési és a karbantartási költség is kevesebb, mint két különálló rendszerben együtt. Hátrány viszont, hogy a két funkció összehangolása nehéz és kockázatos, főleg, ha nem egy szervezet üzemelteti a rendszert, az egyik funkcióról a másikra való átállás vízveszteséget jelent és többletköltséggel jár, végül általában nagyobb a veszély a vízminőség romlására (különös veszélyt jelentenek a nagy sótartalmú vizek). A hátrányok különösen ott ütköznek ki, ahol a belvízlevezetés iránya és az öntözővízszállitás iránya ellenkező (országos viszonylatban szerencsére nem ez a jellemző, csupán az Alsó-Tisza és a Körösök vidékén). Az utóbbi tíz évben fölerősödtek vízzel szembeni igények, sokkal nehezebbé, szinte megvalósíthatatlanná vált a földkisajátítás, az állami szerepvállalás csökkent, a rendszerek üzemeltetése több helyen egy kézbe került, nemcsak a vízügyi igazgatóságoknál, hanem a vízgazdálkodási társulatoknál is fölmerült az igény a kettős rendeltetésű rendszerek iránt. A tapasztalatok összegzéseként feladatul jelölte optimum megkeresését, az érintettek közötti költségmegosztás módszerének kidolgozását A kézirat érkezett: 1997. IV. 23. Dr. Pálfai Imre oki. mérnök, az Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság (ATIV1ZIG, Szeged) osztályvezetője.