Vízügyi Közlemények, 1997 (79. évfolyam)

2. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

252 Pálfai Imre és a tervezés alatt álló vízpótló rendszereknél (a Szigetközben, a Duna-Tisza közén, a Jászságban, a Hajdúságbari) a meglévő belvízcsatornák bekapcsolását a vízszállítóvízszétosztó hálózatba. Rónay István, az Alsó-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság osztályvezetője, a Dunavölgyi kettős rendeltetésű rendszer üzemeltetési problémáit elsősorban a belvízmentesítés szempontjából elemezte. Nehézséget okoz például, hogy a halászat és a horgászat miatt a csatornákat szakaszolni kell, és halráccsal kell ellátni a műtárgyakat. A legnagyobb probléma az öntözési időszakban jelentkezik, ugyanis a közel 100 km hosszú főcsatornájú rendszerben az esés nagyon kicsi, így 8-10 napig tart, amíg a betáplálás helyétől a rendszer végére ér a víz. Ilyenformán az üzemmód gyors változtatására nincs lehetőség, ezért kellő előrelátású és nagyon szigorú vízkormányzásra van szükség. A rendszer üzemeltetését a Duna árhullámai is nehezítik, ugyanis azok tartama alatt a gravitációs kivezetést szüneteltetni kell. Az öntözési érdekből tartandó magas üzemvízszint miatt a medertározás lehetősége minimális, ezért hirtelen nyári záporok esetén szivattyúzni kell a vizet. A fokfói szivattyútelep jelenleg folyó fejlesztése javítani fogja a rendszer déli részének vízellátását és víztelenítését is. ADuna-völgyi kettős működésű rendszer kialakítását kezdetben kényszer szülte, de ma sem lehetséges ezt mással helyettesíteni, csupán úgy átalakítani, hogy a belvízi biztonság és az öntözőviz szolgáltatás a lehető legjobb legyen. Pálinkás Lajos, a Körös vidéki Vízügyi Igazgatóság főmérnöke, a Körös vidéki tapasztalatok alapján először arra hívta fel a figyelmet, hogy a kettős rendeltetésű létesítményekhez viszonyítva a többrendeltetésű müveknél még összetettebbek a problémák. Példaképpen az Elővíz-csatornát és a Szarvasi-holtág térségét említette. Az Elövíz-csatorna öt-hat funkciót lát el: a belvíz-elvezetés és az öntözővíz-szállítás mellett ipari vizet is szállít, a tisztított szennyvizeknek befogadója, és az üdülöőterületeken húzódó szakaszainál esztétikai szerepet is betölt. A Szarvasi-holtág esetében az állami szerepvállalás határai nehezen jelölhetők ki. Nagy kérdés, hogy milyen költségek kalkulálhatók be az öntözővíz-szolgáltatási díjba. Kedvező tapasztalatként emelte ki az olyan eseteket, amikor vízlépcsők duzzasztott bögéjéböl történik a vízpótlás az alsó böge irányába. Nagy gond mostanában, hogy nyári záporok alkalmával a belvízrendszerek gyors ürítésének a finanszírozása nincs megoldva. Ezeket a költségeket korábban a belvízüzemelési feladatoknál el lehetett számolni, de ma már nem, mert ezek nélkül is sok az üzemeltetési költség, illetve szűk a fölhasználható pénzügyi keret. Hangsúlyozta, hogy a kettős rendeltetésű rendszerek alapfunkciója a belvíz-elvezetés. Ha a gyors ürítés költségei beépíthetők az öntözővíz árába, akkor ezeknek a rendszereknek a továbbiakban is jövője van. Kérdéses azonban az olyan megoldásoknak a létjogosultsága, amelyeknél az eséssel ellenkező irányban, két-háromszori emeléssel szállítják az öntözővizet. A vitás kérdések akkar fognak majd eldőlni, ha a mezőgazdaság intenzívebb fejlesztési szakaszba lép. Barcs Sándorné, a Közép-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság főosztályvezetője, a térségükben működő kettős rendeltetésű rendszerek üzemeltetési tapasztalatairól számolt be. A belvízelvezetést a főműveken a vízügyi igazgatóság végzi, az öntözővíz-szolgáltatást viszont szolgáltató vállalatok látják el. Az összehangolás kényes feladat, me-