Vízügyi Közlemények, 1997 (79. évfolyam)

2. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Egységesítés? Szabványosítás! A nemzetközi mértékegység-rendszer (SI) alkalmazása 247 vagy a francia nemzeti büszkeségen, de lehet, hogy mindkettőn együttesen alapult. A kilogramm, az öskilogramm volt az első etalon, melyet 1799-ben mérések alapján platinairídium ötvözetből elállítottak. Az 1889. évben Párizsban megtartott Első Altalános Súlyés Mértékügyi Értekezleten a tömeg nemzetközi etalonjának elfogadott platina—irídium hengert Sévres-ben, a Nemzetközi Súly- és Mértékügyi Hivatalban őriznek. Remélhető, hogy az ellentmondás a közeljövőben feloldódik. A tömeg egységét atomi állandóra kívánják visszavezetni és így lehetővé válik a tömeg ily módon való meghatározása és alapegységként grammban való megadása. Az SI széleskörű alkalmazását - érdekes módon - az alapegységek alkalmazhatóságának nagyfokú szabadsága is hátráltatja. Az SI valamennyi egységét a hét alapegységből (hosszúság, tömeg, idő, elektromos áramerősség, termodinamikai hőmérséklet, anyagmennyiség és fényerősség) és a két kiegészítő egységből (síkszög, térszög) lehet származtatni. Az alapegységek többszöröseként ajánlott az ezerszeres és az ezredrész, ill. megengedett a decimális többszörösök további értékei. Sőt léteznek, elég szép számban, törvényes, de nem SI-egységek (pl. hektár, liter, hektoliter, centiliter, milliliter, perc, óra, nap, hét, hónap, év a számunkra érdekes mennyiségek). A műszaki kiadók általában megkövetelik, hogy a az általuk kiadásra kerülő anyagban a mértékegységek az SI alapegységeivel kifejezett értékei szerepeljenek. A Vízügyi Közlemények szerkesztősége is többször kérte (A kézirat-összeállítás alaki szabályai. VK. 1992/1 és 1993/1 füzetekben) a szerzőket, hogy tanulmányukban szereplő mennyiségeket az SÍ alapegységeivel fejezzék ki. A Minisztertanács 8/1976 sz. rendelete a törvényes mértékegység fogalmát szélesen értelmezi, így az 1980-ig engedélyezett nem Sl-egységeket sok esetben még ma is használják (pl. mázsa, technikai atmoszféra, higanyoszlop-milliméter). A csak meghatározott szakterületen alkalmazható nem SI-egységek közül a vízügy területén a hektár okozza a legtöbb gondot. Érthetetlen, vagy talán éppen érthető, hogy a mezőgazdasághoz kapcsolódó öntözött, ill. belvízzel elöntött területek nagyságát sok esetben — mi vizesek — hektárban adjuk meg, pedig a vízgazdálkodás alaptere a vízgyűjtő, amelynek mértékegysége ősidők óta, senki által nem vitatva, a km

2. Nyilvánvaló, hogy a vízgyűjtő részterületét is km

2-ben lehet ill. kell kifejezni, így a vízügy területén a hektár idegen és nem is Sí-egység, különösen nem SI alapegység. A korlátozás nélkül alkalmazható nem SI-egységek közül a vízgazdálkodás területén elengedhetetlen az idő (perc, óra nap, hónap, év) és a hőmérséklet (Celsius-fok) használata. Az SI széleskörű elterjedését akadályozó okok közül utoljára hagytam, véleményem szerint a legfontosabbat: éspedig azt, hogy a szabványokban, műszaki előírásokban a mennyiségek neveihez — a legtöbb esetben - nem rendelünk jelet és mértékegységet. Különösen igaz ez a megállapítás az adott mennyiség jellemző értékeire. A követelmény itt egyértelműen az, hogy azonos mennyiségek jelölésére ugyanazt a szabványos betűjelet alkalmazzuk, a megkülönböztetést indexben jelöljük. Sajnos egyetlen Magyarországon megjelent szabvány, műszaki előírás nem tartalmazza az indexek jelentésének logikai kapcsolatsorozatát. A mennyiségek jelölésére a betűjelet úgy kell képezni (VMS-438.1983), hogy az — egyszerű; - képletbe könnyen beépíthető;