Vízügyi Közlemények, 1997 (79. évfolyam)

2. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Vízügyi Közlemények, LXXIX. évfolyam 1997. évi 2. füzet EGYSÉGESÍTÉS? SZABVÁNYOSÍTÁS! A NEMZETKÖZI MÉRTÉKEGYSÉG-RENDSZER (SI) ALKALMAZÁSA (I. rész) DR. STELCZER KÁROLY Az egységes Európa felé való menetelés útján csak kényelmes utazás, vagy szerteágazó feladat megoldása vár ránk? Az egységre törő Európa már az egységes fizetőeszköz bevezetését gyakorolja, de vajon megtett-e mindent az egységes gondolkodás kialakítása érdekében. Ezt az igen időszerű kérdést, fel kell tenni az egységes Európa megvalósításán fáradozó ország minden állampolgárának, nemzeti és nemzetközi szervezetének. A nemzetközi szervezetek, elsősorban a Meteorológiai Világszervezet (WMO), az Egyesült Nemzetek Oktatási, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) milyen komoly erőfeszítéseket tettek és tesznek az egységes fogalommeghatározás, jelölés, a szabványosítás széleskörű elteijesztésére. A vízgazdálkodás, közelebbről a vízkészlet-gazdálkodás, a hidrológiai eljárások egységesítése érdekében az eddigi, talán a legnagyobb, a világ összes országát mozgósító kezdeményezést az UNESCO 1965-ben indította el a Nemzetközi Hidrológiai Decenium (NHD), majd 1975-től folyamatos együttműködésként Nemzetközi Hidrológiai Program (NHP) néven. Az együttműködés végső célja a Föld vízháztartási viszonyainak megismerése, a rendelkezésre álló vízkészletek meghatározása. Az Egyesült Nemzetek Szövetsége (ENSZ) pedig Vízügyi Konferencia (Mar del Plata 1977) néven kormányszinten kívánja biztosítani a világ országainak fokozottabb nemzetközi együttműködését, abból a tényből kiindulva, hogy „a víz, akár a természetes hidrológiai körfolyamatát tekintjük, akár az emberi beavatkozásokkal megváltozott vízháztartási viszonyokat vizsgáljuk, nem ismer államhatárokat". Az azóta eltelt időben világszerte megerősödött az a felismerés, hogy az édesvízkészletek kiaknázhatósága és minősége széleskörű környezeti összefüggésrendszerbe ágyazódik és nem vizsgálható elkülönítetten. Ezzel együtt az is mindinkább kitapintható, hogy a fejlődés és a gazdasági fejlesztés függőségi viszonyban van a rendelkezésre álló vízkészlettel. E vízkészlet véges és sebezhető, emiatt védelemre szorul. Ugyanakkor a természet szeszélyéből adódó hiánya, vagy bősége aszályok, vagy árvizek formájában fenyegetést jelent, ami ellen védeni kell az emberi életet, a gazdaságot, a kulturális értékeket. E gondolatok jegyében tartották meg a „Víz és Környezet" tudományos, majd a riói „Környezet és Fejlődés" világkonferenciát. A kézirat érkezett: 1997. VI. 24. Dr. Slelczer Károly oki. mérnök, a műszaki tudomány kandidátusa, c. egyetemi tanár, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóközpont (V1TUKI, Budapest) ny. főigazgató-helyettese.