Vízügyi Közlemények, 1996 (78. évfolyam)
4. füzet - Muszkalay L.-Varsa E.: A kiskörei duzzasztómű függőleges mozgásának vizsgálata
412 Muszkalay L— Varsa E. H=A+AH T+AH p + AH t + M, [m] (1) ahol H- a mérőpont vagy pillér magassága [m A.f.]; A — a pillér földrajzi fekvéséből következő magasság [m A.f.], konstans; AH T — a szerkezet hőtágulásából adódó magasság változás [m]; AH p — az altalaj rugalmas alakváltozása a terhelés hatására [m]; AH, — az altalaj maradandó alakváltozása (a pillér maradandó süllyedése) [m]; M - elsősorban a mérési hibákból eredő maradék [m], A módszer lényege az alapadatoknak összetevőkre bontása az ezeket leíró fizikai összefüggések alapján, amelyeknek megbízhatósága a matematikai-statisztikai paraméterek alakulása segítségével ellenőrizhető . Az (1) összefüggésben nem vettük figyelembe a felhajtó erő változását. Ez utóbbi a pillérek alapsíkjára hat és a vízterhelés növelésével hatására a pilléreknek emelkedniük kellene. Ezzel szemben minden esetben ennek a fordítottját tapasztaltuk. A magyarázat abban rejlik, hogy a felhajtó erő hatására létrejövő mozgás az első teherhordó réteg alatti talajösszletnek a keletkező terhelések következtében létrejött alakváltozásához képest elhanyagolható. Az (1) egyenlet egyes tagjait a következő összefüggésekkel határozhatjuk meg: AH T=cIT, [m] , (2) ahol с — a beton hőtágulási együtthatója [m/m °C]; I — a hőtágulásban résztvevő szerkezet hossza [m], (itt a pillér szerkezeti magassága); T— hőmérséklet [°C]. AH p = m AP, [m] (3) ahol m - konstans [m/kPa]; AP - terhelés különbség [kPa], Az altalaj maradandó alakváltozását, vagy ami ezzel azonos a pillérek maradandó süllyedését az idő függvényében tapasztalataink szerint a következő egyenlet íija le a legjobban: AH, = a • eP f, [m] (4) ahol a, b és с konstansok; t — az első mérés óta eltelt idő [hónap]. Az (1) összefüggésből következik, hogy az alapadatként használt pillérmagasságok nem tekinthetők valószínűségi változónak, általában nem egyöntetűek és nem függetlenek. Ezzel szemben az M értékek időrendbe állításával kapott ún. maradék függvény, amennyiben az eljárás helyes véletlen jellegű és normális eloszlású kell, hogy legyen. Ennek kimutatására halmozott statisztikai paramétereket alkalmaztunk. A halmozás azt jelenti, hogy a paramétertől függően értelemszerűen minden lehetséges elemszámra kiszámítottuk a paraméterek értékeit és ezeket függvényként kezeltük (Muszkalay 1991). A vizsgált statisztikai paraméterek a következők voltak: átlag, szórás, ferdeség, kurtózis, lineáris regressziós paraméterek, Student-féle egyöntetüségi paraméter az átlagokra, Student-féle egyöntetüségi paraméter a szórásokra, a függetlenségi vizsgálat Wald-Wolfowitz-féle paramétere. A statisztikai paraméterek viselkedése (Muszkalay
