Vízügyi Közlemények, 1996 (78. évfolyam)

4. füzet - Csányi Béla: Vízfolyások hidrobiológiai vizsgálatának módszertani lehetőségei

378 Csányi В. - Melyek azok a környezeti hatótényezők, amelyek az adott mintázat kialakulásáért felelősek? Ezek egyaránt lehetnek fizikai, kémiai illetve biológiai változók, a kérdés csak az, hogy a módszertani megközelítéstől függően melyeket követik nyomon. Ez a kérdés viszont a víztér kauzális, ökológiai jellemzőire vonatkozik. A gyakorlati vízminősítés feladata, hogy mind az élőlényegyüttesekkel kapcsolatos fenetikai vizsgálati eredményeket, mind pedig az élővilág kialakulásáért felelős ökológiai hatótényezők vizsgálati eredményeit felhasználható módon összekapcsolja. Tekintettel a változók sokféleségére, célszerűnek látszik ezek számának csökkentése bizonyos változó-csoportok összvonásával. Az adott vízterek tulajdonság-csoportjaiból képzett akár fenetikai, akár ökológiai mutatók a sokféle változó redukálása folytán alkalmasak lehetnek a biológiai minősítés céljára (Dévai-Juhász-Nagy-Dévai 1992a, b). Az Angliában rutin módszerekként alkalmazott eljárások egy része - a biotikus indexek módszeréhez hasonlóan — a zoobenton együttes tagjainak eltérő indikációs értékkel történő figyelembevételén alapul. 1978-ban egy tudományos bizottság kidolgozott egy pontrendszert (BMWP) az áramló vizekben élő bentoncsaládokra, szennyezéssel szembeni érzékenységük függvényében (

Chester 1980). A pontszámok 1 és 10 között változnak, az álkérészek és a kérészek alkotják a 10 pontos taxoncsoportot, míg skála másik végén a kevéssertéjü gyürüsférgek (az Oligochaeták teljes osztálya) helyezkednek el 1 pontos csoportként. E módszert azért választottuk ki az egyéb hozzáférhető módszerek közül, mert a mintavétel és az adatok feldolgozása, értékelése egyaránt egyszerűen kivitelezhető. A vízminösítés és a vízminőségi térképek megrajzolásának céljára kidolgozott pontrendszer a francia pontrendszerhez hasonlóan többféle mutató kiszámolását teszi lehetővé. így a minta egyik jellemzője az összes előforduló taxoncsalád pontszámainak összege, az összpontszám (BMWP pontszám). Meghatározható ezenkívül a taxononkénti átlagpontszám is (Average Score per Taxon, ASPT), amely bizonyos esetekben, például kevés számú élőlény kimutatásakor megfelelőképpen ellensúlyozhatja a mintavétel relatív eredménytelenségét. A BMWP pontszámokon alapuló rendszert egy angliai regionális környezetvédelmi igazgatóságon továbbfejlesztették (Lincoln Division). A kidolgozott index, a Lincoln Vízminőségi Index (LQ1) a gyors szakaszok (riffles) élővilágának változatosságát és a lassú vízáramlással jellemezhető területek (pools) „fauna szegénységét" egy kompenzációs eljárással veszi figyelembe. A végső minősítés során tehát az élőhely fizikai előnyeit kiegyenlítve, az esetleges szennyezés hatását mutatják ki. Az angol pontrendszer értékelésekor fokozott hangsúlyt kell helyezni arra, hogy a mintavétel során a habitat-típus megfelelően egyértelmű meghatározása alapvető fontosságú, vagyis megfelelő élőhely-tipológia kidolgozása szükséges a mintavételi szelvények eredményes elkülönítéséhez és értékeléséhez.Megállapítható, hogy az eljárás, beleértve a pontos mintavételi módszertan leírását is, szabványszerüen rögzített (NRA 1990). A BMWP pontrendszer taxonlistája számos magyarországi taxont nem említ meg. A módszer egyszerűsége miatt könnyen kivitelezhető, s nem igényel részletes faunisztikai vizsgálatokat, hiszen csak család szintig szükséges azonosítani az egyes taxonokat, s a mintavétel a minták feldolgozásával együtt megfelelő felkészültség esetén (adatlapok, kel-