Vízügyi Közlemények, 1996 (78. évfolyam)
3. füzet - Nagy Illés: 150 éves a tiszai gőzhajózás
150 éves a tiszai gőzhajózás 363 tok fenntartásához, mint elődjeink történelmi tapasztalatai is igazolják, állami, vagy regionális támogatásra van szükség. A támogatás elmaradása a menetrendi járatok teljes leállítását eredményezheti. A fentieket figyelembe véve a tiszai vízi személyszállítás hosszú távú jövője elsősorban a turizmus és vendéglátói tevékenységben rejlik. A Tisza-táj és a hozzá tartozó tiszai vízrendszer adta lehetőségek kiváló lehetőségeket teremtenek a pihenés, turisztikai célú hajózás fejlődése számára. Hazai és a külföldi kezdeményezések tanúsítják, hogy a tiszai személy- és sporthajózás iránt egyre növekszik az érdeklődés. A már ma is érzékelhetően megfogalmazódó fejlődési irány megköveteli a hajózási-turisztikai szolgáltatások infrastrukturális alapjának a megteremtését. Ez elsősorban a „parti oldalú" fejlődést, vagyis az utasok, turisták fogadására, ellátására, szórakoztatására, művelődésére alkalmas létesítmények, intézmények hálózatának kiépülését jelenti. Ez a feladat a kormányzati, önkormányzati és a vállalkozói szféra közös koncepcióra alapuló szoros együttműködésével hajtható végre. A tiszai hajózás bíztató jövőjét Rohringer Sándor professzor 1936-ban a „Magyar víziutak jövője" című cikkének megállapításával: „A magyar víziutak jövőjének fő fényezője: a jó mezőgazdaság, a jó ipar és a megbízható kereskedő." lehet ma is jellemezni, mely a jelenlegi helyzetben is érvényes, azzal a kiegészítéssel, hogy ehhez szükséges még egy jó idegenforgalmi menedzselés is. * * * 150 year of steamboat navigation in the River Tisza by Illés NAGY C.E. The first steamer Pannónia cruised upstream from Szeged to Tokaj in 1846 with Count István Széchenyi on board accompanied by the Italian engineer Paleocapa. The steamer navigated along the same route that had been used in the medieval for shipping cargo such as timber, coal, corn, not mentioning military (naval) convoys. The first written document on Tisza navigation stems from 1002, when the rebel chieftain Ajtony captured the salt cargo of the king. The boat (Figure 2.) was an indispensable tool in the vast marshlands of the Medieval. The first stage of navigation in the Tisza river was characterized by rafts (Figure 3.), referred to also in the deed of gift by King ULászló the Und, issued in 1498, allowing the forests of the Chapter of the Collegiate Church of Erdély (Transsilvania) to produce timber freely for the purpose of rafting. With the appearance of wooden ships (Figure 6.) cargo as large as 820 tonnes could be shipped at a time, is such a way that for upstream navigation the ships were towed by 30-50 men or by 20-30 horses. Cargo shipping in the beginning of the XlXth century was characterized by large loads, of which the salt cargo alone amounted to annual 400,000 tonnes. The Canal Ferenc-József had been opened in 1802 and reduced the shipping distance between Zenta and Baja by 227 km, substantially enhancing cargo shipping in the River Tisza too. The shipping of cereals amounted to 51,330 tonnes in 1804 and to 668,000 tonnes in 1810. Passenger liners of the Austrian Danube Steamboating Company started their navigation between Szeged and Titel in 1845 (Figure 5.) and steamboat navigation were expanded over the whole Tisza river in 1846. The First Hungarian Tisza Steamboating Company was founded in 1846. The steamboat Debrecen,
