Vízügyi Közlemények, 1996 (78. évfolyam)

3. füzet - Hankó Z.-Starosolszky Ö.-Bakonyi P.: Megvalósíthatósági tanulmány a Duna környezetének és környékének fejlesztésére

310 Hankó Z.—Starosolszky Ó —Bakonyi P. 3.2. A Budapest alatti Duna-szakasz Az összehasonlítás alapjául szolgáló állapot és a tervezett fejlesztés: - A legfontosabb az ivó- és ipari vízellátás biztonsága, az ármentesítés (a jeges árvíz kialakulásának megelőzése), a természeti környezet védelme (ezen belül a hullámtéri erdők és a halgazdálkodás/halászat), az üdülési potenciál és a hajózás feltételeinek javítása, valamint az ipari kavics termelés/bányászat. - Budapest—Mohács között a Duna medre degradálódott részben a folyó szabályozása (az átvágások nyomán megrövidült), részben az ipari kavicsbányászat eredményeképpen. Ennek nyomán 1970 óta az 5% valószínűségű kisvízhozam felszíngörbéje a Paks alatti ŰM/íű-szakaszon 0,6-1,1 m-rel süllyedt. Ez veszélyezteti a hűtővíz-kivétel biztonságát a paksi atomerőműnél, a százhalombattai hőerőműnél és a mohács-pécsi víz-távvezeték vízkivételi müvénél. - Bár a folyó szabályozása sokat javított a jéglevezetés feltételein, a jégdugó (a jeges árvíz) kialakulásának a kockázata még mindig igen nagy, elsősorban a Mohács—Bezdán és az Apatin-Bogojevo szakaszokon. - A környezeti és az ökológiai feltételek e folyószakasz mentén leromlottak a legutóbbi évtizedekben, elsősorban a kavicsbányászat és a vízminőség romlása következtében, de hozzájárult ehhez a folyószabályozás is. A mellékágakat részben, vagy egészen elzárták a főágtól (a kisvízi jégzajlás könnyebb levezethetösége és a jégtorlaszok kialakulásának megelőzése érdekében), ami ezek gyors feliszapolódásához, ökológiai, üdülési, halgazdálkodási értékcsökkenésükhöz vezetett. A mederdegradációval együttjáró vízfelszín-süllyedés rontotta a mellékágak vízellátását, csökkentette a szigetek/hullámtér elárasztási gyakoriságát/tartósságát, s ezzel együtt a talajvíz szintjét (s ez a hullámtéri erdők kiszáradásához, a mentett oldalon a parti szűrésű kutak víztermelési kapacitáscsökkenéséhez és minőségének romlásához is vezetett). - A hajózást számos helyen korlátozza a vízi út elégtelen mélysége és/vagy szélessége. Ilyenek: Budafok, Százhalombatta, Dunafüred/Ercsi, Dunaföldvár/Solt, Csolnoki-sziget, Harta, Baráka, Kantafok. A csúcsgázló 1,5 m, a vízi út szélessége is csak 80 m (ercsi sziklás gázló); így a hatuszályos tolatmány számára még az egynyomú hajózás lehetősége sem áll rendelkezésre és a hajóterhelés is csak részleges lehet. A folyamatban levő fejlesztések: - Folyószabályozás (sarkantyúkkal) Dunafürednél, az ercsi sziklaküszöb kirobbantása; - Folyószabályozás (sarkantyúkkal) és kotrás (ha szükséges) So/mái, a Csolnoki-szige/nél, Hartánál, Barákánál, a bajai hídnál, valamint Mohács és Kantafok között; - Karbantartási kotrás (évről-évre, ahol szükséges) 1,9 m-es vízi út mélység fenntartása érdekében; - Ökológiai rehabilitáció/revitalizáció céljából a mellékágak vízellátásának javítása: adonyi mellékág (1600 fkm), Rácalmási-Duna-ág (1585 fkm), dunapatajl mellékág (1545 fkm), Rezéti-Holt-Duna (1487 fkm), Vén-Duna (1482 fkm) és a Szabadság-zátony (1450 fkm).