Vízügyi Közlemények, 1996 (78. évfolyam)
2. füzet - Pálfai Imre: A talajnedvesség és a talajvízállás változásai az Aföldön
Vízügyi Közlemények, LVXXVI1I. évfolyam 1996. évi 2. füzet A TALAJNEDVESSÉG ÉS A TALAJVÍZÁLLÁS VÁLTOZÁSAI AZ ALFÖLDÖN DR. PÁLFAI IMRE A talaj nedvességtartalma és a talajvíz helyzete lényegében az éghajlati és a domborzati-földtani-talajtani adottságoktól, valamint a növényzettől függ, de rendszerint különféle emberi tevékenységek is befolyásolják. A talaj nedvességtartalma és a talajvíz elhelyezkedése szoros kölcsönhatásban van egymással. A talaj nedvességtartalmát, a csapadék fölülről, a talajvíz, mely eredendően szintén csapadékból származik, alulról táplálja, a párolgás pedig fogyasztja (Kovács 1978). A talajvíz az alatta elhelyezkedő rétegvízzel is összefügg, azzal egységes hidrodinamikai rendszert alkot (Kovács et al. 1972, Rónai 1975, Erdélyi 1979, Liebe 1994). Ez a rendszer a felszíni vízhálózattól, a folyók vízjárásától sem független, bár ez a kölcsönhatás viszonylag szük térre korlátozódik (Kovács 1974). 1. A talaj nedvességtartalmát és a talajvíz helyzetét befolyásoló tényezők A talajnedvesség legfőbb utánpótlódási forrása a helyi csapadék, melynek sokévi átlaga az Álfóld középső részén 500 mm körüli, az Alföld peremén 600 mm felett van. A helyi csapadékon kívül — az Alföld jelentős részén - időnként a távolabbi területekről lefolyó, a mélyebb fekvésű területeken felszaporodó vizek, az ún. belvizek is növelhetik a talaj vízkészletét, sőt speciális esetben a folyók árvizei is, — közvetlen elöntés, vagy fakadóvíz formájában. A talajvízből főként kapilláris vízemelés révén jut a víz a talaj felsőbb rétegeibe, a gyökérzettel átszőtt zónába. A kapilláris vízpótlás mértéke elhanyagolható, ha a talajvíztükör és a gyökérzóna közötti réteg homok esetében 3 méternél, iszaptalajnál 4 méternél több, löszrétegen keresztül azonban jelentős a kapilláris vízemelés még akkor is, ha a talajvíz felszíne 8—9 méterrel mélyebben helyezkedik el, mint a művelt réteg alsó síkja. A gyökérzóna vízpára formájában is kap utánpótlást a talajvízből, különösen homoktalaj esetén ( Stefanovits 1981, Nóvák 1987). Apárolgás részben közvetlenül, felszíni, illetve talajpárolgás fonnájában fevaporáció), részben a növényzeten keresztül zajlik le (evapotranszspiráció). Bizonyos körülmények között (pl. erdőkben) a csapadék jelentős hányada (10-30%a) a növényzet felületéről közvetlenül elpárolog (intercepció), tehát nem jut le a talajig. A kézirat érkezett: 1996. П. 12. Dr. Pálfai Imre oki. mérnök, az Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság (ATIVIZIG, Szeged) osztályvezetője.
