Vízügyi Közlemények, 1996 (78. évfolyam)

2. füzet - Csermák Béla: Vízkészlet gazdálkodási rendszerek optimalizálása modellezéssel

Vízügyi Közlemények, LXXVI1I. évfolyam 1996. évi 2. füzet VÍZKÉSZLET-GAZDÁLKODÁSI RENDSZEREK OPTIMALIZÁLÁSA MODELLEZÉSSEL DR. CSERMÁK BÉLA Az optimális vízbiztosítottság egyedi meghatározására két módszert, egy statisztikai és egy szimulációs modellt dolgoztunk ki. Ezek alkalmazása lehetővé tesz, hogy — egy-egy meghatározott vízhasználat (vagy vízhasználat-csoport), ill. vízgazdálkodási egység vízigényének biztosítottságát ne az előírt normatívák, hanem konkrét számítások alapján állapítsuk meg, majd - számos konkrét vizsgálat alapján a gazdaságosság valódi és a kor igényeinek megfelelő normatíváit határozzuk meg. 1. Statisztikai modell 1.1. A modell leírása A statisztikai modell alapja egyetlen vízhasználat, amely vízigényét egy vízfolyás adott szelvényében lévő vízkivételből elégíti ki. Egyetlen vízhasználat helyett elvileg egy meghatározott terület vízhasználatainak (sőt akár részben már meglévő és részben még csak tervezett vízhasználatainak) együtteséről ill. rendszeréről is beszélhetnénk. Feltesszük azonban, hogy ez a vízhasználat-rendszer vizsgálatunk céljára egyetlen (fiktív) eredő vízhasználattal helyettesíthető. További részletezés nélkül megemlítjük, hogy ilyen eredő vízhasználat elméleti előállítása eléggé egynemű — pl. hasonló vízigény-jelleggörbéjü — vízhasználatok (pl. egy vízgazdálkodási egység több öntözötelepe) esetében nyilvánvalóan viszonylag jó közelítéssel gyakorlatilag is megvalósítható; különböző (pl. mezőgazdasági és ipari) vízhasználatok esetében viszont gyakorlati nehézségekbe ütközik. Hasonlóképpen nem zárjuk ki elvileg azt az esetet sem, amikor (eredő) vízhasználatunk nem egy, hanem egyidejűleg több vízfolyásból elégíti ki a vízigényét. Ilyenkor viszont a több vízfolyást helyettesíthetjük egy eredő vízfolyással, amelynek vizsgálatunk szempontjából fontos egyetlen jellegzetessége, t.i. vízhozam-idősora, azonos a valóságos A kézirat érkezett: 1995. XII. 20. Dr. Csermák Béla (1920 -1993) oki. mérnök, a műszaki tudományok kandidátusa, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet (VITUKI, Budapest) alapító tagja (1952), majd főosztályvezetője, 1976-tól 1980. évi nyugdíjazásáig pedig a Vízgazdálkodási Intézet (VGI, Budapest) irodavezetője. A jelen dolgozat a szerző 1969-ben a MTA-n megvédett „A vízhasználókkal kapcsolatos időszerű hidrológiai és vízkészletgazdálkodási kérdések" c. kandidátusi disszertációja 3.3 fejezetéből készült kivonat, amely a magyar szaksajtóban eddig még nem jelent meg. (A cikkben szereplő két modell közül az elsőt a szerző az NSZK-beli „gwf-wasser/abwasser" c. folyóirat 1970. évi 11. számában adta közre.) - Az eredeti koncepción alapuló, napjainkban is érvényes elvi és módszertani útmutatást tartalmazó cikket Domokos Miklós rendezte sajtó alá, ill. egészítette ki értékelésekkel.