Vízügyi Közlemények, 1995 (77. évfolyam)

4. füzet - Szlávik L.-Reich Gy.: A vízügyi szolgálat helyzete és feladatai

Gondolatok a vízügyi szolgálat helyzetéről és feladatairól 403 Az állami körben maradó vagyon az úgynevezett „kizárólagos állami tulajdon". Ebben a legfontosabb változás, bogy csak a 20 m

3/s torkolati vízhozamot meghaladó vízfolyások, az 1 millió m

3-t meghaladó télfogatú víztározók, valamint azok az árvízvédelmi létesítmények maradnak e körben, amelyek két településnél többet, ill. 1 km/km

2 fajlagos kiépítettségnél nagyobb teriiletet védenek. Az állami vagyon szűkítése pozitív fejlemény, de a kategorizálás fő szempontjaként műszaki normatívákat határoz meg. Ez annak a régi szemléletnek a továbbélése, hogy „minden állami tulajdon és a kezelők között műszaki alapon történik a döntés". Az alulról építkező, polgári struktúrákon alapuló vízgazdálkodásban a vagyoni kön a közérdekűség foka kell, hogy meghatározza, ami nem feltétlenül esik egybe a műszaki paraméterekkel. A „kizárólagos" állami körből kikerülő vagyon önkormányzati vagyoni körbe kell, hogy kerüljön (mert a törvénytervezet - mint már mondottuk - a közcélúsághoz kapcsolva más tulajdonosi kategóriát nem ismer). Az elmúlt évek vagyonátadási kudarcai miatt azonban feltételezhető, hogy az átadás folyamata nehéz lesz, hiszen az önkormányzatok joggal fogják igényelni a vagyon kezeléséhez szükséges eszközöket, illetve anélkül nem veszik azt át. Ezt hidalja át a „korlátozottan forgalomképes állami vagyon" fogalma és az időre bízza az átadás feltételeinek kialakulását. Mindez azt jelenti, hogy akár a régi-mai állami vagyoni kör, akár az új vízügyi törvényben tervezett még igen messze van a vízgazdálkodás-politikában meghatározott jövőképtől. Azt is jelenti viszont, hogy mindaddig, amíg az átadás feltételei nem lesznek megteremtve, addig ezek a vagyontárgyak állami tulajdonban maradnak, üzemeltetésükről, fenntartásukról gondoskodni a tulajdonos kötelezettsége. Állami többségében költségvetési - feladat с feltételek megteremtése, feltétlenül kívánatos ennek meggyorsítása is, de fel kell készülni arra, hogy csak hosszabb átmenetben valósul meg. Az állami vízügyi szervezet tulajdoni körében a másik fő rész az úgynevezett működtető vagyon. Ez azoknak az eszközöknek és egyéb vagyontárgyaknak az összessége, amelyek a fentebb jelzett törzsvagyon üzemeltetéséhez, fenntartásához, fejlesztéséhez szükségesek. E tekintetben az elmúlt évek legjelentősebb változása a vízügyi igazgatóságoknál a termelő szervezetek egyszemélyes kft-be vitele volt. A továbbiakban, a vízügyi igazgatóságok helyzetének részletezésénél ezt számszerűen is bemutatjuk. 2.3.2. Az. állami vízügyi feladatok ellátásának forrásai. Az állam vízügyi feladatainak ellátására hivatott szervezet költségeinek forrását szinte teljes egészében adójellegű bevételek adják, három tonnában: - az évenkénti költségvetésből, - a Vízügyi Alapon, valamint - a Központi Környezetvédelmi Alapon keresztül. Az állami költségvetés két címben foglalkozik az állami vízügyi feladatokkal: А XIII. Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium fejezet 7. címe a szűk értelemben vett állami vízügyi szervezet, ahová a 12 vízügyi igazgatóság, az OVF, az ÁBKSZ, a Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyűjtemény tartozik. A bevételek és kiadások szaldója a költségvetési támogatás, ami 1995-ben 3,1 milliárd Ft volt.