Vízügyi Közlemények, 1995 (77. évfolyam)

4. füzet - Szlávik L.-Reich Gy.: A vízügyi szolgálat helyzete és feladatai

Gondolatok a vízügyi szolgálat helyzetéről és feladatairól 399 tályos vízjogi engedély!) A vízikönyv közhiteles nyilvántartása, dokumentumtára minden olyan beavatkozásnak, ami a vízviszonyokat megváltoztatja. Rögzíti a beavatkozással kapcsolatos jogi, műszaki, természeti adatokat, a beavatkozás célját és megengedett hatását, kölcsönhatásait az adott vízrendszene vonatkozóan. Mindezért a vízikönyv csak vízgyűjtőre értelmes. A vízügyi igazgatóságok hatósági feladatainak ellátásával kapcsolatban - a múltban, ideértve a közelmúltat is, egyetlen érdemi ellenvetés az igazgatóságok egyéb főleg vállalkozói típusú - tevékenységével való összefédietőség kérdése volt. Ez a probléma a vízügyi igazgatóságok termelő tevékenységét, benne a vállalkozásokat is végző kapacitások leválasztásával és egyszemélyes kft-kbe szervezésével lényegileg megoldódott. A maradó költségvetési szervezet számára ma még megengedett az úgynevezett egyéb (tehát vállalkozói jellegű) bevétel, az összbevételének 30%-os mértékéig. Azt, hogy ez ne „tennelje újra" az előző, összeférhetőségi aggályokat a kincstári rendszer bevezetése és a közbeszerzési törvény hatékonyan korlátozhatja. Folyamatosan érvényesítendő követelmény, hogy a vízügyi hatósági eljárások és annak alaki előírásai egyszerűsödjenek, az ügyfelek számára legyenek indokoltak, világosak és átláthatók, igazodjanak a piacgazdasági válto'zások körülményeihez és igényeihez. Tartalmi vonatkozású probléma a környezetvédelmi szervek és a vízügyi, szervek közötti párhuzamosság a vízkészleteket illető hatósági jogkör vonatkozásában. A vízkészletekkel való gazdálkodás (feltárás, nyilvántartás, szétosztás, ellenőrzés) ugyanis a vízügyi szervezet feladata, a készletek mennyiségi és minőségi „védelme" pedig a környezetvédelmi szerveken, az ott végzett hatósági tevékenységen keresztül kell, hogy megvalósuljon. Nyilvánvaló, hogy ez így feloldhatatlan ellentmondás, and különösen az első fokú hatósági munkában jelent párhuzamosságot, napi egyeztetést igénylő feladatot és eredményez hatásköri vitát, szakmai súrlódási felületet. Valós megoldása vagy a vízügy „klasszikus" feladat- és hatásköri egységének helyreállítása lehetne, vagy a „védelem" pontosabb definiálása, annak rögzítésével, hogy a környezetvédelmi szervek ennek szabályozási vonatkozású feladatait végzik. A szervezetrendszert illetően ennek kardinális jelentősége van (ill. lehet). A környezetvédelmi szervezet ma a következő, a vízminőséget érintő államigazgatási jogosítványokkal rendelkezik: - szennyvíz kibocsátóknál a szennyvízbírság megállapítása, egyedi határérték megállapításának lehetősége, vízminőségi program elfogadása; - vízminőség védelme érdekében való kötelezés (de ha ez vízimunkával jár, akkor már a vízügyi hatóság adja ki a kötelezést); - üzemi, vagy egyéb tevékenység korlátozása (vízminőségi veszélyeztetés esetén). Ezekkel összefüggésben a környezetvédelmi hatóság informatikai rendszert üzemeltet (vízminőségi laboratóriumok, nyilvántartás, felügyeleti ellenőrzés keretében végzett analízisek stb.). Ezek a feladat- és hatáskörök viszont nem láthatók el a vízügy feladat- és hatáskörében keletkező infonrtációk nélkül, aminek az eredményeként egyfelől egy folyamatos (költség- és időigényes) koordináció zajlik, másfelől óhatatlanul duplázódások