Vízügyi Közlemények, 1995 (77. évfolyam)

4. füzet - Szlávik L.-Reich Gy.: A vízügyi szolgálat helyzete és feladatai

400 Szlávik L.-Reich fíy. keletkeznek különösen a nyilvántartásokban. Tényként kell rögzíteni azt is, hogy egyedül a vízminőség problémaköre indokolja a területi környezetvédelmi felügyelőségek „vízgyűjtőkre" szervezettségét. Minden egyéb feladat- és hatáskör, amit a környezetvédelmi törvény alapít (hulladék, veszélyes hulladék, levegő, zaj stb.), a területfejlesztéshez való közelítést indokolja. Különösen igaz ez akkor, ha a korszerű környezetvédelem elveihez igazodóan a megelőző jellegű követelményrendszert kezeljük prioritásként, aminek viszont a komplex célokat fogalmazó terület- és településfejlesztési tervezés a legfőbb eszköze ill. irányadója. Nyilvánvaló tehát, hogy szervezeti korszerűsítés igénye esetén ez a konfliktus - a környezetvédelmi és a vízügyi tevékenységek összhangja - érdemel különös figyelmet. A felismerés természetesen nem új. Emlékezni kell arra, hogy 1987-88-ban mind miniszteriális szinten, mind pedig a területen integrálódott az addig külön-külön működő vízügyi és környezetvédelmi szervezet, majd 1990-ben újra szétválnak. Az átfedő teriiletek összhangjának megteremtésére következő kézenfekvő megoldások lehetségesek: - a két szervezet ismételt összevonása, - a vízminőségi tevékenység átsorolása (tulajdonképpen visszasorolása) a vízügyi szervezethez. A második változat magában hordja azt a lehetőséget, hogy a két szervezet közül, amelyek ma a tevékenységüket vízgyűjtő területre definiálják, csak az egyik - a vízzel való gazdálkodás - esetében marad ez indokolt. Az önkormányzatok 15 ügykörben látnak el első fokú hatósági feladatokat a helyi vízgazdálkodás szabályozására. Ezek többsége a vízi közmű ellátáshoz kapcsolódik, szabályozottsága a vízi közmű közszolgáltatási szabályzat közzétételével - 38/1995 (IV. 5.) Kormányrendelet - friss, korszeri!. Az egyéb helyi vízgazdálkodási feladatok szabályozottsága (szennyvíz-elhelyezés; kisebb, nem közműves vízigény kielégítés kútból; 1 m

3/napnál nem nagyobb mértékű szennyvíz-elhelyezés szikkasztóban stb.) szabályozásának a felülvizsgálata is megtörtént. Módosítást egy helyen igényel, mert megállapítható, hogy az önkormányzatok jelentős része a csatornabírság kiszabására nem tud szakmailag kellően felkészülni. Ezeknek a megyei főjegyzőhöz telepítése indokolt, vagy a szakmai háttér biztosítása érdekében kötelező erővel hatósági társulások létrehozása szükséges. A vízgyűjtő területi érdekek érvényesítése megfelelő (és lényegében jól működő) azzal, hogy a helyi közcélú vízügyi feladatokban a vízügyi hatóság szakhatóságként közreműködik. A másodfokú hatósági feladatokat a vízügyi hatósági jogköröket illetően az Országos Vízügyi Főigazgatóság, a vízminőségi ügyekben a Környezetvédelmi Főfelügyelőség, a helyi, közcélú vízgazdálkodási feladatokat illetően a megyei közigazgatási hivatalok látják el. Az államigazgatási eljárásokban, 1992 óta, a jogállamiság követelményét érvényesítő intézményként létezik harmadfokként, a közigazgatási határozatokkal szembeni bírósági jogorvoslati lehetőség a bíróságok közigazgatási kollégiumainál, köznapi kifejezéssel a közigazgatási bíróságoknál. Ezt a bíróságokról, az államigazgatási eljárásról, valamint a polgári perrendtartásról szóló törvények kodifikálják. Nyilvánvaló, hogy nagy fontosságú követelmény a bíróságok közigazgatási vonatkozású dön-