Vízügyi Közlemények, 1995 (77. évfolyam)

4. füzet - Szlávik L.-Reich Gy.: A vízügyi szolgálat helyzete és feladatai

398 Szlávik L.-Reich fíy. társaságokhoz. így a szabályozás lehetősége a legmagasabb - törvényi - szintre korlátozódik, hiszen önkonnányzatok és jogi, vagy tennészetes személyek számára jogot, vagy kötelezettséget csak törvény alapíthat. Ehhez kapcsolódik az a sajnálatos hiány, hogy az új vízgazdálkodási törvény csak töredékesen tartalmazza ezt a tárgykört. A víz- és csatornaművek üzemeltetésének szakmai szempontjait a KHVM szabályozta, de ennek felügyelete, ellenőrzése sem kellően megoldott. Nincs egységes irányéivrendszere az ármegállapításnak, nincs független, hatósági jogosítványokkal felruházott ellenőrző szervezete e tevékenységnek (e tekintetben mind a fogyasztó, mind a szolgáltató kölcsönösen kiszolgáltatottak egymásnak, az önkonnányzatok árhatósági szerepköre akár „politika függő" is lehet stb.). Ezért a vízzel kapcsolatos közigazgatás fejlődésében meg kell fontolni egy olyan új elem beillesztését a rendszerbe, amely a vízzel kapcsolatos természetes monopólium jellegit szolgáltatások esetén a szolgáltató és a fogyasztó közötti viszonyokat szabályozza. E feladat- és hatáskör adekvát helye egy központi közigazgatási szerv lehet. A vízgazdálkodás szempontjából számos nagy jelentőségű szakmai törvény még a megalkotás előtt áll. Ilyenek különösen: a földtörvény módosítása, az erdőtörvény, a területfejlesztési, a természetvédelmi és az építési törvény. Számos olyan törvényalkotási elképzelés is van, amelynek nagy lenne a vízügyi hatása és a megalkotásuk tényére vonatkozóan is csak alapos elemzéssel lehetne választ adni. Ilyen |)éldául az a vita, hogy szükség van-e Balaton törvényre. Az 1996. január l-jén hatályba lépett új vízgazdálkodási törvény parlamenti elfogadását követően, ahhoz kapcsolódva 23 jogszabályt kell meghatározott ütemterv szerint módosítani. Mivel ezek számos helyen eljárási kérdéseket is kell, hogy érintsenek - csak konkrét szervezetrendszer ismeretében fogalmazhatóak meg - azaz a szervezetrendszer helyének, téladat- és hatáskörének közeijövőbeli esetleges megváltoztatása e végrehajtási rendelkezések többségének újra szabályozását igényelné. Hangsúlyozni kell, hogy a vízgazdálkodás országos irányító szervezetének feladatai között kiemelt fontosságú feladatot képez a törvény- és egyéb jogszabály-alkotással kapcsolatos előrelátó vízügyi-szakmai stratégia kialakítása, valamint a nemzetgazdaság más területein ilyen irányban folyó munkával való összhang megteremtése. 2.2.2. A vízügyi hatósági tevékenység. A vízügyi hatósági intézményrendszer - éppúgy, mint a vízjog - évszázados szerves fejlődés eredménye. Fő vonásai végül is egyezőek a más hatósági tevékenységekkel (a közérdeknek a magánérdek feletti érvényesítéséhez szükséges eszközrendszer, eljárási rend stb.). Ugyanakkor egy sajátossága azoktól megkülönbözteti, nevezetesen, hogy célját csak akkor tudja hatékonyan elérni, ha egy speciális területre, a vízgyűjtőre szerveződik. Magyarországon az első fokú vízügyi hatósági féladatokat döntően ilyen, a vízgyűjtő területhez igazodó elven szervezett vízügyi igazgatóságok látják el. Ezek tételesen szabályozott rendben végzik az elvi vízjogi engedélyezési, a vízjogi létesítési engedélyezési, az üzemeltetési engedélyezési eljárást, valamint a vízhasználatok és egyéb, a vízviszonyokba történő beavatkozások tervszerű felügyeletét. A vízügyi igazgatóságok ilyen irányú tevékenységének 1885 (!) óla létező és azóta folyamatosan vezetett nyilvántartási rendszere a vízikönyv. (Elképzelhető pl., hogy létezik 110 éve ha-