Vízügyi Közlemények, 1995 (77. évfolyam)

4. füzet - Szlávik L.-Reich Gy.: A vízügyi szolgálat helyzete és feladatai

Gondolatok a vízügyi szolgálat helyzetéről és feladatairól 397 A vízgazdálkodás jogi intézményrendszere tekintetében az 1995. év nagyjelentőségű változásokat hozott: az Országgyűlés megalkotta a környezetvédelmi és a vízügyi törvényt. Ez a két szakmai törvény mindkét tevékenységhez új jogforrást képez. A vízügyi és a környezetvédelmi törvény kapcsán azonban nyomatékosan ki kell fejezni azt a véleményt, hogy a vízkészletek mennyiségi és minőségi védelme, valamint az ezekkel való materiális gazdálkodás eszközei egymástól nem válaszdiatók el, viszont a minőségi védelem irányadó szabályainak megalkotása az előzőektől elválaszdiató és el is választandó. A probléma gyökere egyébként mélyebb, mint a vízzel kapcsolatos feladat- és hatáskörök egységének megbontása, nevezetesen, hogy a környezetvédelmi szervezet „csak" szabályozza a természeti erőforrások igénybevételét, vagy azokat saját gazdálkodási körébe vonja. Emiatt merülnek fel hasonló megosztási viták pl. a földtani ügyekben is. Véleményünk szerint indokoltabb az első megoldás, tehát amikor a környezetvédelmi szervezet feladata csak a szabályozás. A vízjog fejlődésének a környezete az elmúlt néhány évben rendkívül dinamikusan változott. A poliükai rendszerváltozás következtében különösen jelentős törvények születtek és számos törvény ment minőségi változáson át. Szempontunkból a legjelentősebb törvény-csoportok a következők: - önkormányzati törvénycsomag 1990-91 -ben, amely a tanácsrendszer megszüntetéséről, az önkormányzatok felállításáról, feladat- és hatáskörük meghatározásáról, tulajdonosi körtikről rendelkezett, ezzel is kapcsolatban következett be a szakigazgatási rendszer változása: a köztársasági megbízotti (majd közigazgatási hivatali) intézmény kialakulása, a megyei tanácsi szakigazgatási szervek megszűnése miatt a dekonccntrált szervek gyarapodása (pl. földművelési hivatalok); - a gazdálkodás új formáival és az állami tulajdonnal, annak hasznosításával kapcsolatos törvények, úgymint a gazdasági társaságokról szóló törvény, az államháztartási törvény, a koncessziós törvény, az egyes elkülönített állami pénzalapok újraszabályozása, a közbeszerzési törvény, nem kevésbé a több generációs fejlődésen átment privatizációs törvények; ' - néhány nagy fontosságú szakmai törvény, úgymint az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat megteremtése, a bányászati törvény (benne a Magyar Geológiai Szolgálat újjászervezése), vagy a villamosenergiáról és a gázszolgáltatásról szóló törvények. Az első két csoport hatásaira vonatkozóan számos elemzés született és áll rendelkezésre. Sajnos a szakmai törvények kodifikációs tapasztalatainak elemzéseiről nincs tudomásunk. Különösen a villamosenergia és a gázszolgáltatási törvények értékelése lenne hasznos abból a szempontból, hogy a szolgáltató és a fogyasztó viszonyának milyen szabályozása szükséges, illetve lehetséges - különös tekintettel an a, hogy a vízzel kapcsolatos szolgáltatások jelentős része is teimészetes monopóliumot képez. A szakmai törvények kodifikációs tapasztalatainak azért van különösen nagy jelentősége, mert a vízi közmű-szolgáltatások nagy része kikerült a közvetlen állami szférából és átkerült az önkomiányzatokhoz, illetve különféle tulajdonosi körrel működő gazdasági