Vízügyi Közlemények, 1995 (77. évfolyam)

4. füzet - Szlávik L.-Reich Gy.: A vízügyi szolgálat helyzete és feladatai

396 Szlávik L.-Reich fíy. - a települési vízellátást az önkormányzat felelősségévé tették (a csatornázás és szennyvíztisztítás feladat szintén maradt), az ármegállapítást a vízellátás, szennyvízelvezetés tekintetében ugyancsak az önkormányzaüioz telepítették, - az 1964. évi IV. törvény számos rendelkezésének végrehajtását ( pl. az ipari vízgazdálkodás szabályozása stb.) „deregulálták", tehát a törvénynek a gazdálkodók függetlenségébe túl mélyen beavatkozó szabályai végrehajtását de facto korlátozták, - az addig egységes állami vízügyi szervezetet kettéválasztották, a víz minőségével kapcsolatos feladatokat a környezetvédelmi szervezet feladataihoz sorolták. Látható tehát, hogy a törvény a vízviszonyokkal kapcsolatos társadalmi munkamegosztásban alapvetően a központi téladatok ellátásából indul ki, lényeges változást csak a település üzemeltetési feladatok ellátása terén kezdeményez. Ez alapjában véve nem igazán probléma, mert a törvényi szinten az állami és önkormányzati feladatok elhatárolása kellően korszerűnek tekinthető. A mértékeket, az abból eredő feladatok ellátását illetően (amelyeket a tulajdonosi stniktúrához kapcsolódóan később is említünk) azonban még van tennivaló. Különösen szembeszökő, hogy a törvény a vízgazdálkodási társulatokat úgy definiálja, hogy azok egy-egy helyi állami, vagy önkormányzati feladat megoldására jönnek létre. A hazánkban alakuló piacgazdaság rendjének az felelne meg, ha minden esetben, amikor egy adott vízügyi tennivalóhoz ka])csolódóan az érdekeltségi kör megállapítható, akkor azt maguk az érdekeltek lássák el (viseljék a költségeit, tértiéit, élvezzék annak hasznait). A polgári rendtől idegen, hogy sok esetben a konkrét haszonélvezők hasznát az általános adófizetői kör teszi lehetővé - az állami feladat-vállaláson keresztül. Következésképpen a vízügyi feladatok munkamegosztásának jövőképében az érintettek érdektársulásainak, a társulaü elvnek a jelenleginél lényegesen erőteljesebben kell dominálnia. Annyiban azonban meg kell érteni az új vízgazdálkodási törvény kodifikálása során követett irányokat, hogy ez a jövőkép csak fokozatosan érhető el. Jelenleg a vízgyűjtő területen élő-gazdálkodó személyek ill. szervezetek sem anyagi értelemben, sem annak szervezeti lehetőségeit illetően nincsenek felkészülve egy ilyen volumenű változásra. Tehát az érintettek teherviselő képességének hiányában az államnak - vélhetően csak időlegesen - még üzemeltetni és fenntartani kell ezeket a müveket. Megfontolandó azonban az is, hogy ennek ellátására szabad-e új stniktúrákat létrehozni. 2.2. A vízgazdálkodás jogi intézményrendszere 2.2.1. A törvényi környezel. A vízzel való gazdálkodás, a vízviszonyok alakításának jogi intézményrendszere Magyarországon az elmúlt évszázadok során szerves fejlődésben forrott ki. Ezt az állítást az elmúlt négy évtized jogfejlődése sem kisebbíti, hiszen annak vízügyi-szakmai tartalma sok tekintetben nemzetközi elismerést megérdemlő volt. A magyar vízügyi szervezetet az elmúlt évtizedekben sokan és sokszor állították példaként, pl. a fejlődő országok számára ENSZ tanulmányokban; ezt tükrözte hazánk szereplése 1977-ben az ENSZ vízügyi világkonferenciáján stb.