Vízügyi Közlemények, 1995 (77. évfolyam)
4. füzet - Szlávik L.-Reich Gy.: A vízügyi szolgálat helyzete és feladatai
Gondolatok a vízügyi szolgálat helyzetéről és feladatairól 395 - a vízi közüzemi tevékenység körében a település ivóvízellátása, a szennyvízelvezetés, az összegyűjtött szennyvizek tisztítása, a csapadékvíz elvezetése, - a helyi vízrendezés és vízkár-elhárítás, az árvíz- és belvízelvezetés, - a közműves vízellátás körében a települési közműves vízszolgáltatás korlátozására vonatkozó terv jóváhagyásáról és a vízfogyasztás rendjének megállapításáról való gondoskodás. A munkamegosztás harmadik fő címzeitjeként a törvény a vízgazdálkodási szempontból egységet alkotó területen az érdekeltek részére lehetővé teszi vízgazdálkodási társulatok alakítását a helyi jelentőségű, más jogszabályokban meghatározott közcélú feladatok ellátására. A társulat a magyar hagyományok alapján nagyon erősen fejezi ki a közcélúságot, mert a többség által szükségesnek ítélt vízügyi munkák elvégzésében való teherviselésre kötelezi annak valamennyi potenciális haszonéi vezöjét. A XVIII. század vége - XIX. század eleje óta létező társulati stniktúrát 1948-ban megszüntették, de 1957 után két típusban született újjá (a szocialista gazdálkodás korlátaival). Az egyik az előbb jelzett vízgazdálkodási társulat, amelynek létét, stniktúráját egy-egy vízgyűjtő temiészeti szempontból vett egysége indokolja. Nevezetesen az, hogy a vízgyűjtő bánnely pontján telt beavatkozás az egész területre hatással van, annak hasznát, vagy kárát a terület valamennyi birtokosa élvezi, vagy szenvedi. A másik az ím. vízi közmlí társulat. A vízi közmű társulatok egyfelől rendkívül sikeresek voltak, hiszen az ország mintegy háromezer településének túlnyomó többségében az e társulatokra épülő beruházási modellel létesültek a vízművek és a csatornaművek. Másfelől azonban a társadalmi munkamegosztás szempontjából egy sajátos szemlélet szülöttei: ugyanis az akkori frazeológia szerint ezek a vízi közmű társulatok az állami, vagy önkonnányzati feladatot képező víz- és csatornaellátás megelőlegezésére jöttek létre. Ezt jelzi az a kötelezettség is, hogy a társulat, amikor megépítette a tervbe vett vízi közművet, köteles volt a létesítményeket üzemeltetésre - és tulajdonjogilag is - a helyi állami, vagy tanácsi vízmű vállalatnak átadni, valamint minden további vagyonát (pl. pénzmaradvány) a helyi szakigazgatási szerv vette át és használhatta fel helyi közcélú vízügyi feladatok megoldására. Végül a törvény szerinti munkamegosztás negyedik fő címzeitjei a személyek természetes, vagy jogi személyek - akiknek joga és kötelessége a vízügyeket illetően az, hogy a kialakult szabályok szerint bánhatnak a vízzel saját birtokuk (ingatlanuk, üzemük) határain belül. Ez a megállapítás nem feltétlenül pejoraü'v, hiszen a személyt kötelező szabályok egyben kifejezték azt a közcélúságot, amit a személynek a víz közérdekűsége miatt tiszteletben tartani kötelessége. A vízgazdálkodás hosszú távú és regionális terveinek kialakításában a tennészetes és jogi személyek korábban csak közvetetten, a tanácsokban megtestesülő képviseleten, illetve a terület- és településfejlesztési tervezés hierarchiáján keresztül vehettek részt. Az 1995. évi LVI1. törvény értelmében a munkamegosztás struktúrája az 1964ben meghatározottakhoz képest, tehát lényegét illetően, az alábbiak szerint változott:
