Vízügyi Közlemények, 1995 (77. évfolyam)

4. füzet - Szlávik L.-Reich Gy.: A vízügyi szolgálat helyzete és feladatai

Gondolatok a vízügyi szolgálat helyzetéről és feladatairól 387 rézia 1751. évi II. dekrétuma rögzít, utasítva az előbb említetteket a hajózható folyók medrének tisztítására, karbantartására, a malomgátak felülvizsgálatára. Л kamarai folyammérnökök osztálya ezt követően fokozatosan fejlődik önálló szervezetté. Az önálló központi vízügyi igazgatás а II. József által létrehozott Helytartóság keretében született, „Hajózási és építészeti osztály" tonnájában és kisebb-nagyobb módosulásokkal, elnevezésében többféle változattal meg is maradt egészen 1867-ig, a modern magyar miniszteriális struktúra megalkotásáig. Ez volt az a vízügyi-műszaki kar, amelyik az „állami" vízi munkákat felmérte, megtervezte, a kivitelezést irányította. Folyammémökei ellenőrizték, felügyelték a mások - többségében vármegyei mérnökök, de magánosok által is - végzett vízi munkákat. Ebben az időben a vízi munkák mennyiségükben, hatásukban és a közcélhoz való igazodást illetően robbanásszerűen fejlődtek (Ihrig et al. 1973). A XVIII-XIX. század fordulóján a Ferencz-csatorna építésével kapcsolatban már megjelenik a helyi jelentőségű közcélú vízi létesítmény megvalósítására és üzemeltetésére szolgáló speciális szervezet: a vízitársulat. Ez demokratikus szerveződési elveivel önmagában biztosíthatja a közcélokhoz való igazodást. A társulatok egyre nagyobb „projektek" megvalósításába fognak, mígnem gróf Széchenyi István gazdaságpolitikai szervező munkája nyomán 150 évvel ezelőtt, 1846. január 22-én létrejön a Tiszavölgyi társulat. A társadalmi igényekhez folyamatosan idomul az igazgatás is. Korábban a nagy munkák egységességének biztosítását kiküldött biztosok intézték, kisebb-nagyobb apparátussal. A Tisza-völgy szabályozása esetében viszont már megjelenik az. első központi, operatív szakfelügyeletet ellátó intézmény, a Tisza Szabályozás Központi Bizottsága, amelyik 1856-tól Tisza-szabályozási Felügyelőségként működik. Az 1860-as évek elejére kiépülnek és stabilizálódnak a szakigazgatás területi feladatait ellátó folyammémökségek (1867-től már a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium felügyelete alatt). Munkájukat a megyei és vármegyei szervektől függetlenül, közvetlen központi alárendeltségben látják cl. E korszak utolsó nagy fejlődési periódusában, 1879-ben megszervezik a Kultúrmérnöki Intézményt, amelynek 8 területi hivatala a korszerű vízrendezés és talajjavítás állami tanácsadó szolgálatát alkotta. 1.3. A modern - polgári - vízügyi szakigazgatás A fejlődés lezárása, összegzése, a modem vízügyi szakigazgatás pillére volt az 1885. évi vízjogi törvény. A polgári fejlődés e tekintetben vett alapjait adja azzal, hogy egyfelől a lehető pontossággal meghatározza a vízzel kapcsolatos tulajdonjogokat és azok korlátait (szabad rendelkezésű vizek, hatósági rendelkezés alatt levő vizek), másfelől elrendezi a vízviszonyok alakításának társadalmi munkamegosztását, mert megfogalmazza az egyén (a birtokos) és a közösség tennivalóját, ez utóbbit a helyi közösségekben alakítandó társulatok feladatává teszi. így pontos határvonalat tud adni az egyéni érdek és a közérdek között. Jellemző és teljesen ésszerű, hogy ez a vízjogi törvény a központi állami érdek kifejeződésének nagyon szűk keretet hagy (illetve azt nem is törvényesíti). Ennek oka az a felismerés, hogy vízviszonyokkal kapcsolatos érdekek csak a vízgyűjtőn értelmezhetőek és ezek az elemi érdekekből, alulról épülnek