Vízügyi Közlemények, 1995 (77. évfolyam)

4. füzet - Szlávik L.-Reich Gy.: A vízügyi szolgálat helyzete és feladatai

388 Szlávik L.-Reich fíy. fel. Tehát az általános feladatok vagy egyéniek (birtokosi feladatok) vagy az érdekeltek közösségének - a társulatnak - a tennivalói. Az állani feladata legfőképp az, hogy a nagy közösség érdekében szabályozza és felügyelje a vízi munkák lehetőségeit és mikéntjét. A szabályozás két fő szférája a vízjog és a gazdasági intézményrendszer. Állami kezelésben csak a nagy vizek medre van és az állam által elhatározott tervekről, munkálatokról külön, egyedi törvények rendelkeznek (Kovácsy-Kvassay 1886). A vízjogi törvény egy adott vízgyűjtőn megjelenő érdekek összehangolását főként azzal szolgálja, hogy a vízi létesítmények megvalósítását vízjogi engedélyhez köti, amely egyben a nyilvántartás to eszköze is. (A hosszú távú ún. kerettervezés, mint az érdekek összehangolásának fontos eszköze, csak később jelenik meg.) Az engedélyező hatóság a közigazgatási szervezet, az alispáni hivatal, de munkáját két, a megyének nem alárendelt - az előbbiekben leírt fejlődésit - szakintézmény segíti: a folyammérnöki hivatal (a folyók medrét és az árvízvédelmi létesítményeket illetően), valamint a kultúrmérnöki hivatal (a vízrendezést, belvízvédelmet - mai megfogalmazásban: a területi vízgazdálkodást - illetően). A folyammérnöki és kultúrmérnöki hivatalok szakvéleménye perdöntő a vízjogi engedélyezés folyamatában. Kultúrmérnöki hivatal Trianon előtt 19 volt, azt követően 8, majd 1942-től 12 működött. Folyammérnöki hivatalból létrehozásukkor 12, Trianon után 8, majd 1942-től 11 volt. A főhatóság a Földmívelésügyi Minisztérium volt, amely egyben az előbb említett két szakhivatalt is felügyelte. A minisztériumban az idők folyamán változott a struktúra, de alapvetően két to területen - a vízjogin és a műszakin - folyt a munka. A vízjogi rész látta el a vízjogi engedélyezés másodfokú hatósági feladatait, egyúttal a jogi szabályozás, kodifikáció munkáját is. A műszaki rész kétfelé oszlott: a folyammérnöki és a kultúrmérnöki területre. A két fajta hivatal felügyelete területi felügyelői rendszerben valósult meg. Ez azt is jelentette, hogy a vízügyi szolgálat a főhatóság szintjén egységesen jelent meg. Vagyis a bizonyos szakmai munkamegosztás szerint kialakított területi szervezetek egysége, összegződése a főhatóságnál valósult meg. (Ez messze nem azonos a közelmúltbeli magyar gyakorlattal, amikor is teljes szakmai egységet kifejező területi szervezet van, de a műszaki irányítás a főhatóságon belül - szakágazati szempontok szerint - különül el.) Egyes visszaemlékező vélemények szerint az integrálódásnak ilyen - 1948 előtti hierarchiája a szolgálat sikerének egyik fontos eleme volt (Csermák 1993b). A központi szervezeüiek fontos további részei is voltak, nevezetesen: országos szintű, de mégsem miniszteriális jellegű, hanem sokkal inkább operatív teendők ellátására, ilyenek pl. a vízrajzi intézet (Slelczer 1986), vagy az árvízvédelmi kormánybiztosság (ez egy viszonylag későn, 1940-ben felállított szervezet), továbbá bizonyos központi gazdaságpolitikai szempontú projektek szervezésére (Országos Öntözésügyi Hivatal, Vízerőügyi Hivatal). Nem közvetlenül a vízügyi szakigazgatás történetének része, de ana jelentősen visszahat a hazai vízügyeknek a nemzetközi vízügyekhez való viszonya. A múlt században