Vízügyi Közlemények, 1995 (77. évfolyam)
3. füzet - Mika J.-Ambrózy P.-Bartholy J.-Nemes Cs.-Pálvölgyi T.: Az Alföld éghajlatának időbeli változékonysága és változási tendenciái a hazai szakirodalom tükrében
272 Mika J.-Ambrózy Р .В art holy J.-Nemes Cs.-Pálvölgyi T . rábbi évtizedek szokásos viselkedésétől. Egy-egy aszály ugyanis mindig fellépett, de ennyire gyakran egymásutánban a mérési adatok több mint száz évre visszanyúló időszakában eddig még nem. Az aszály-indexek közül leggyakrabban a Palmer-féle aszályindexszel (Faragó et al., 1989, Mika et al. 1994) és a Pálfai-indexszel (Pálfai 1991) találkozhatunk. Mindkét mutató valamiképpen szimulálni igyekszik a talaj vízforgalmát a meteorológiai adatok segítségével. Lambert és Tölgyesi (1993) ariditási indexet definiál, ami a párologtató képesség és a csapadék hányadosa. Ez az érdekes agroklimatológiai jellemszám a '60-as évek előtti, napi három mérésből származtatott, s ezért a valóságosnál magasabb napi középhőmérsékleti adatok folytán alig változik. A talaj nedvességtartalma többé-kevésbé nyomon követhető, amennyiben becsülhető a talaj vízmérlegének időbeni alakulása (Dunay 1987, Lambert et al. 1993, Tölgyesi 1993, Dunkel 1994). E megközelítések főként a tényleges párolgás becslésében, valamint a talaj hidrofizikai jellemzőire alkalmazott értékekben térnek el. A talajnedvesség értékét többféle paraméterrel fejezhetjük ki. A legelterjedtebb egység a csapadékkal és a párolgással vakkönynyebb összevetlietőség miatt a talajoszlopra (talajrétegre) vonatkozatott vízoszlop milliméter. E mutatók eddig közölt trendelemzései - különös tekintettel a már említett hőmérsékleti inhomogenitásra - azonban még nem adnak lehetőséget végleges következtetés levonására. Az éghajlati elemek trendelemzése mellett történt néhány vizsgálat azon lehetséges hatásokról, amelyek - az erősödő üvegház-hatás mellett - regionális léptékben módosíthatják az Alföld éghajlatát. Mersich (1994) bemutatja a hazai háttér levegőkémiai mérések eredményeit. Eszerint a tendenciák a következők: SOi: csökkenő trend 1973- ; NOi: növekvő trend 1974- ; CO2: növekvő trend 1981- ; csapadékvíz savassága: növekvő trend, maximummal 198184 között; légköri össz-ózontartalom: csökkenő trend 1970 óta. Mészáros (1988) közöl egy sugárzási indexet, amely pozitív kapcsolatban áll a tiszta (felhőmentes) levegőben levő aeroszolok mennyiségével. Az index növekedést mutat 1965 és 1984 között, hasonlóan sok kelet-európai és (volt) szovjetunióbeli állomáshoz. A legalább részben antropogén eredetű hatások mellett leggyakrabban általános légkörzés tendenciáit szokás felhozni, mint a globális trendeket regionálisan moduláló fizikai hatást. E vonatkozásban Makra (1980) ismerteti a Péczely-féle makroszinoptikus kódok (Péczely 1957) előfordulásának félévenkénti gyakoriságát és elemzi a fő áramlási irányok szerint csoportosított típusok gyakoriságának időbeli változásait 1881-1976 között. Megállapítja, hogy a cirkuláció Magyarország-centrikus fő típusai csak szakaszonként mutatnak egyirányú változásokat, melyek időszakonként megfordulnak. Hasonló következtetésre jut Zilinyi (1991) a Péczely-típusok két kategóriásra (ciklon v. anticiklon) transzfonnált évi gyakorisági idősorai alapján, aki táblázatban illusztrálja, hogy azok 3030, illetve 50-50 éves átlagaiban számottevő különbség nem mutatkozott.
