Vízügyi Közlemények, 1995 (77. évfolyam)

3. füzet - Mika J.-Ambrózy P.-Bartholy J.-Nemes Cs.-Pálvölgyi T.: Az Alföld éghajlatának időbeli változékonysága és változási tendenciái a hazai szakirodalom tükrében

Az Alföld éghajlatának időbeli változékonysága és változási tendenciái... 273 Mika (1993a) ugyanakkor szemlélteti, hogy a makroszinoptikus ingadozások csupán részlegesen határolják be a helyi anomáliákat. A ténylegesen fellépő anomáliák esetében ugyanis maglik a makroszinoptikus helyzetek is egy kicsit más időjárást hordoznak, vagyis nem csupán a gyakoriságuk a meghatározó. A trendvizsgálatokkal kapcsolatban gyakran felvetődik három kérdés: - Bizonyítják-e az eddigi tendenciák az üvegházhatás okozta melegedés feltételezéséi? A globális ádaghőmérsékletnek az elmúlt száz évre jellemző, kb. fél fokos emelkedése meghaladja ugyan az üvegházhatás tapasztalt erősödéséhez tartozó, számított változás alsó határát, de ez még nem jeleni oksági kapcsolatot. A melegedésnek ugyanis lehetnek más, külső okai, sőt ilyen nagyságrendű változás (száz év alatt kb. fél fok) a globális klímamodellek szerint minden külső változás nélkül, pusztán a rendszer belső változékonysága eredményeként is létrejöhet. A lokális pl. alföldi adatsorokban e kérdés még kevésbé dönthető el, mert a helyi adatsorok belső változékonysága többszörösen meghaladja a globális adatsorokét, miközben a változás jele általában nem különbözik számottevően. A jel/zaj arány tehát lokálisan még kedvezőtlenebb, mint a térben integráltabb sorok esetében. - Méginkább vitatott, hogy nő-e az éghajlat változékonysága, illetve szélsőségessége? Egyes, főleg az áüagok változási tendenciájával összecsengő szélsőségek (pl. az aszály-gyakoriság) növekedhetnek esetleg pusztán az „átlag" eltolódásának hatására is, anélkül, hogy a változékonyság mérőszámai (pl. a szórás) megváltozna. A rendelkezésre álló adatok alapján ma még nem eldönthető, hogy van-e a változékonyságban egyértelmű eltolódás. - Exlrapolálhalóak-e a tapasztalt trendek, illetve azok hiánya a jövőre? A trendelemzés eredményének időbeli extrapolációját (előrejelzésként értelmezését) a változások okainak sokfélesége, továbbá az adatsorokban meglevő, esetleg csak részben korrigált inhomogenilások elvileg és gyakorlatilag általában kizárják. Az idősorok egyes komponensei alakulásának kulcsa általában véve nem a lokális dimenzióban keresendő (kivéve a nagyon erős lokális hatás, pl. víztározó, erdősáv, városhatás, stb. területi arányaiban nem jellemző - előfordulását), hanem a teljes földi éghajlati rendszer viselkedésében. Ezért akár az átlagok, akár a változékonyság változásának alakulását is a globális, félgömbi, esetleg kontinentális léptékű folyamatok határozzák meg. 4. A globális felmelegedés perspektívája A Föld légkörének egyes teimészetes összetevői - elsősorban a vízgőz és a széndioxid - áteresztik a Napból érkező rövidebb hullámhosszúságú sugárzást, de visszatartják a felszín felől érkező infravörös hősugárzás jelentékeny részét. E teimészetes üvegházhatás híján a Föld felszínének átlaghőmérséklete a jelenleginél mintegy 33 °C fokkal lenne alacsonyabb. A teimészetes üvegházhatást néhány további gáz antropogén kibocsátása fokozza. A Föld légkörében jelenleg a szén-dioxid koncentrációja 25%-kal, a metáné több mint 100%-kal, a diniti'ogén-oxidé pedig körülbelül 8%-kal magasabb, mint az ipari