Vízügyi Közlemények, 1995 (77. évfolyam)

2. füzet - Rátky István: A turbulens áramlás matematikai alapjai

194 (26) (27) (28) (29) (30) А (25)-(30) egyenleteket pontosított algebrai feszültség-összefüggéseknek (PAF összefüggések) neveztem, mivel belőlük megkapbatók a közelítő algebrai feszültségösszefüggések. Az egyes Reynolds-feszültség összefüggések egymáshoz többszörösen kapcsolódnak, az algebrai kifejezésekből csak iterációs eljárással határozhatók meg a v\ vj feszültségek. Ilyen összefüggések alkalmazása még mindig elég komplikált, nagy gépidőigényű. Bizonyos áramlási körülmények között további egyszerűsítések tehetők (Rálky 1992). A turbulencia helyi egyensúlyát feltételezve (P = e), ha elhanyagoljuk a másodlagos sebességgradienseket és ß = 7 = 0 közelítéssel élünk, kapjuk a legegyszerűbb algebrai feszültség modellt (Krishnappan-Lau 1986, Kawahara-Tamai 1989). Számos gyakorlati számítás bizonyította, hogy a turbulencia keltette másodlagos áramlások numerikus szimulációja csak a másodlagos sebességgradienseket is figyelembe vevő feszültség-összefüggésekkel lehetséges. Ezért lényeges Naot-Rodi modellje, ahol a (24)—(30) egyenleteknél sokkal egyszerűbb, de még a turbulencia lényegét magába foglaló modellt adtak nyílt és zárt szelvényben kialakuló parabolikus áramlásokra. Naot-Rodi (1982) elhanyagolták a bal oldalon levő sebességgradienseket, valamint a jobb oldal másodlagos sebességgradienseit tartalmazó tagjait, és a fő-