Vízügyi Közlemények, 1995 (77. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

110 Szesztay Károly 2. Tájfejló'dés és vízgazdálkodás Magyarországon A folyóvölgyek emberi kezdeményezésű ökológiai változása a Kárpát-medencében több mint évezredes folyamat, aminek a Duna mentén általában szűk - kis tájra ható - a kiterjedése. Ezzel szemben a Tisza-völgyben nagytérségben következett be az eredeti természeti kép lényegi változása (Orlóci 1991). Alig van a világon olyan, az Alfölddel azonos nagyságú síkság, amelynek vízháztartása, talaja és növényzete elihez hasonló mértékben változott volna. És kevés ilyen kiterjedésű terület van, amelynek térszíni vízforgalma ilyen mértékben szabályozott lenne. A Kárpát-medence és ezen belül az Alföld geológiai adottságának és különösen térszínének és élővilágának kialakulásában méghatározó szerepe volt a peremi hegyvidék vízbőségének és az ebből származó felszíni lefolyásnak. A külső vízpódás hatására a Tisza-völgy, arid, szemiarid éghajlata ellenére a folyó és állóvizekkel tarkított területén a liget-erdős-réti növénytársulás alakult ki. Évente átlagosan 2-3 milliárd m

3 árvíz ömlött ki a területre, aminek egy része a kedvező térszíni adottságok között lassú áramlásban vonult végig a völgyben, más része a mocsarasokban tűnt el, és táplálta a környezete talajvizét; harmadik és lényegében nagyobb része pedig elpárolgott, csökkentve a légkör párahiányát. A Tisza és a főbb mellékfolyók évenként rendszeresen ismétlődő árvizeinek ezt a talajt öblítő, éghajlatmérséklő és növényzetet tápláló természeti adottságát felismerve és a helyi adottságokhoz sokrétűen igazodó kisebb-nagyobb mesterséges „fokrendszerekkel" szabályozva alakult ki a honfoglalást követő mintegy nyolc évszázadon át virágzott és több nálunk járt nyugati krónikás által megcsodált ötletességű és hatékonyságú ártéri gazdálkodás és népi vízhaszonvétel (Andrásfalvy 1981). A Tisza és a Körösök csatornázása és vízátvezetése ennek az ősi tájfejlesztéses gazdálkodásnak a mai kor adottságai és lehetőségei közötti szabályozható újraélesztésekhez teremti meg az előfeltételeket, amelyeket hosszabb időtávlatban valószínűleg a Dunából történő vízátvezetéssel is ki kell majd egészíteni (OVH 1984). Az Alföld vízháztartásának művi jellege, valamint a mezőgazdaság és a vízgazdálkodás ehhez kapcsolódó gondjai elsődlegesen a növénytakaróban bekövetkezett, úgyszólván teljes mértékű átalakulás következményei, amihez a 18. és 19. századi nagyszabású vízrendezések egyrészt szükségszerű következményként csatlakoztak, másrészt a rendszeres talajátöblítés elmaradásával és az aszályhajlam növelésével tovább is erősítették. Ebből következik, hogy a fenntartható, jövőbe tekintő tartós megoldást is elsődlegesen a területhasználati és növénytermesztési politika síkján lehet és kell keresni. Az éves és évelő növények, a szántó és a rét-legelő területek, valamint a különböző erdőállományok és a szabad vízfelületek párolgása további talajfejlődésbeli hatása között igen nagy különbségek vannak (Szesztay 1991); A különböző növények és a területhasználatok megfelelő arányú és területi elrendezésű együttesét tehát a térszíni vízháztartás kívánatos irányzatú vízháztartás-szabályozásnak és ezen keresztül a művi jelleg és az energiaigény csökkentésének hatékony eszközévé lehet tenni. Ébben a megvilágításban és mai szemmel nézve Széchenyi reformkori fejlesztési programja lényegében három nagy feladatcsoportot és szakaszt foglal magában. Az első szakaszban meg kellett teremteni a tőlünk nyugatibb országokban már több évti-