Vízügyi Közlemények, 1995 (77. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Vízügyi Közlemények, LXXVII. évfolyam 1995. évi 1. füzet RÖVIDEBB TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK, BESZÁMOLÓK MEGEMLÉKEZÉS VÁSÁRHELYI PÁL SZÜLETÉSÉNEK 200 ÉVES ÉVFORDULÓJÁRÓL Nagy emberek születésnapját hosszú időkön át emlékükben őrzik azok, akiket hálás utókorként szoktunk emlegetni. A holtak előtti tisztelgés nemes hagyomány bármilyen formában is gyakoroljuk. Ha a neves elhunytat a nemzet panteonjának tekintett Kerepesi temetőben kell megemlékezésünk alkalmával felkeresni, már ez is minősítése a nagy halottnak, lűszen hivatalosan is befogadták őt a nemzet nagyjai közé. A vízügyi szakma hivatalos megtisztelésének tekinthető, ha a nagy elődöt, a kétszáz éve született Vásárhelyi Pált itt a Kerepesi temetőben kereshetjük fel az évforduló tiszteletére és emléke előtt tisztelegve itt rakhatjuk le koszorúnkat. A kétszázéves születési évforduló megünneplését talán helyesebb lett volna szülőházánál, Szepesolasziban megtartani, ahová a százéves évforduló alkalmával, 1895ben a Magyar Mérnök és Építész-Egylet emléktáblát helyezett cl. Vásárhelyi Pált a reformkor legismertebb mérnökeként, és talán túlzás nélkül Magyarország legismertebb mérnökeként tartjuk számon. Életútját két nagy alkotás fémjelzi: az Al-Duna első szabályozása és a Tisza-szabályozás. Mindkettő egyaránt szolgálja a vízgazdálkodást és a vízi közlekedést, bár a Duna feltérképezésében és a Lánchíd pillérei körüli vitában is maradandókat alkotott. Vásárhelyiben a tudóst és a gyakorlati mérnököt egyaránt tisztelhetjük, minthogy a magyar mérnöki nyelv kialakításában, a vízfolyások sebességének eloszlásában, a Budapest körtili jégtorlasz alakulásában egyaránt olyan hírnévre tett szert, hogy ezzel akadémiai tagságot érdemelt. Vásárhelyi tudományos értékű, emlékezetes munkái között első helyen említendők az 1835-38 között a Duna 17 keresztszelvényében 543 km hosszú szakaszon végzett vízhozammérések, amelyeket fél évszázaddal a Vízrajzi osztály megalakítása előtt készített. A dunai függély menti sebességeloszlások általános elmélete tárgyú munkája, amely az MTA évkönyvében 1845-ben jelent meg, korát megelőző tudományos munka. Jól tükrözi az elméletet és gyakorlatot felölelő szemléletét Széchenyi Istvánhoz írt 1846. évi levele: A Tisza szabályozás „.. .nagyszerűsége és a siker biztosítása követelik, hogy minden errevaló tapasztalásokat is ismernünk, s következőleg okulásunk tárgyává tenni törekedjünk." írja az olaszországi tanulmányút tárgyában röviddel halála előtt írt levelében. Meghatározó szerepe volt az Al-Duna hajózhatóvá tételében, hiszen nemcsak tervezője, hanem építője is a jelentősebb munkálatoknak. Ezzel kapcsolatban 1834/35ben öthónapos tanulmányúton volt Angliában és onnan visszafelé jövet a holland csatornaépítési és zsilipelési munkákat tanulmányozta. Az Al-Dunát 1837-ben hihetetlen műszaki és politikai nehézségek után nyitották meg a hajózás számára. Nem érdeketelen megemlíteni, hogy alig nyitották meg a víziutat, máris támadás élte, hogy a vízállások egészen Bécsig le fognak szállni és akadályozzák a hajózást. Kellő alapossággal szerkesztett válasza eloszlatta ezt a tévhitet és az elmúlt több mint 150 év is őt igazolta.