Vízügyi Közlemények, 1994 (76. évfolyam)

1. füzet - Goda László: Tározók árvízcsökkentő hatásának számítása

I

fj

. Goda László 89 a max max (13) akkor az ehhez szükséges tározótér: Ugyancsak a Bukovszky-Marone szabályt hasznosítja Zsuffa (1981) valószínűségelméleti módszere, amellyel a komplex tározó véletlenszemen jelentkező szabad tározóterének függvényében az alvízre jutó árvízi víztömegek eloszlásfüggvénye becsülhető. Ennek a tározók hidrológiai méretezésére kidolgozott módszernek - és számítógépi szoftvernek - elsődleges célja a tározó vízhasznosítási üzemének jellemzése. Ehhez kapcsolódik az árvízszámítási feladat, amelyhez kiegészítő adatként ismerni kell a tápláló vízfolyás árvízi vízhozamainak eloszlásfüggvényét, továbbá az érkező árhullámok csúcsa és tömege közötti kapcsolatot is (Gálái -Zsuffa 1987). Megjegyezzük, hogy az árvízcsökkentő tározók fenti osztályozását elsősorban a kézi számítási módszerekből fakadó korlátok tették szükségessé, a valóságban a tározók üzeme általában jóval bonyolultabb. Tekintsünk például egy többfeladatú tározót, amely az árhullám érkezésekor félig-telt álla|X)tban van, és az üzemi műtárgyon állandó vízhozamot engednek le folyamatosan. Ebben az esetben a tározó először iiriil, vagy töltődik az érkező és távozó vízhozamok arányától függően, majd, lia a tározott víz magassága a bukószintet meghaladja, működésbe lép az árvízi bukó. Ha párhuzamosan vízeresztés nincs, akkor a szabad tér egyszerűen feltöltődik („zárt" tározó), utána működésbe lép az árapasztó a „folyamatos kezelés nélküli" tározó modelljének megfelelően. Az összetett árvízi üzem az alapmodellek összekapcsolásaként értelmezhető. Altalános esetben tehát az alvízen megjelenő vízhozam két részből adódik össze: az üzemi műtárgy hozamából és az árvízi bukó hozamából. Azonban ennek figyelembe vétele és az alapmodellek ily módon történő összekapcsolása a kézi feldolgozás számára nehezen követhető, bonyolult megoldási módszereket eredményezne. 2. Numerikus modell az árvízcsökkentő tározók egységes kezelésére Célunk az, hogy általános megoldást találjunk az ázvízcsökkentő vagy ilyen célra is felhasznált (komplex üzemű) tározók árvízi teljesítőképességének meghatározására. Ehhez a tározóba érkező árhullám Q

t (t) vízhozam időfüggvényének ismeretében a tározót elhagyó Q

a (t) vízhozam időfüggvényt, illetve annak diszkrét tonnáját adó vízhozam idősort (vagy az azzal összefüggésben lévő V (t) időfüggvényt, illetve idősort) kell számítanunk, melynek ismeretében a V

A=f (Q., ina

x) tcljesítőképességi függvényt már meg tudjuk szerkeszteni. A megoldáshoz a tározási egyenlet diszkrét idősoroknak megfelelő (9) alakját használjuk fel. Az árvízcsökkentő tározók három alapmodelljének vizsgálata alapján belátható, hogy azok közül a kezelés nélküli tározó modellje a legáltalánosabb, a másik kettő ennek speciális változataként fogható fel. így, ha numerikus megoldást talá-