Vízügyi Közlemények, 1994 (76. évfolyam)
1. füzet - Goda László: Tározók árvízcsökkentő hatásának számítása
90 Tározók árvizesükként") hatásának számítása lünk a (9) egyenletre, akkor az alapja lehet egy általános árvízcsökkentő tározási modellnek. A feladat annak a Q, u értéknek a meghatározása, amely mind a (9), mind pedig a ( 12) egyenleteket kielégíti. A <2 aj értéket - a számítógép számára jól kezelhető módszert választva - fokozatos közelítéssel keressük meg. Az iterációs algoritmus kialakítását illetően logikusnak tűnik az a megoldás, hogy az első becslést {Q* l u) követően mindig a számított Q* a* értéket helyettesítsük vissza (?* aj-bc. Ebben az esetben azonban a számítógép véges számábrázolása miatt a várt konvergencia helyett a számítás gyakran kerülhet végtelen ciklusba. Ezért a modellben az (in. közrefogó-felező módszert alkalmazzuk. A kidolgozott becslési algoritmussal 15-20 lépésben 5-6 értékes jegy pontosságú közelítést érhetünk el. Az analitikai és fizikai kapcsolatok alapján igazolható, hogy a konvergencia szükségszerű. A megoldás során a (12) függvényt - illetve annak előállításához szükséges (11) függvényt - diszkrét pontokkal adott görbeként vesszük figyelembe. A ( 10), ßi,=f a(H) függvény (a vizet átbocsátó műtárgy vízhozamgörbéje) esetleg megadható hidraulikai összefüggésekkel, de az is előfordulhat, hogy - műtárgyhitelesítés eredményeképpen - szintén diszkrét értékekkel ismert. A függvényeket leíró pontpárok gyakorlatilag tetszőleges sűrűséggel megadhatók, így a felhasználáskor a lineáris interpoláció megfelelő pontosságot biztosít. Lehetséges az interpoláció másod-, harmadfokú polinomoknak a pontokra fektetésével is, ez azonban nem feltétlenül jár együtt a pontosság növekedésével. Abban az általános esetben, lia az alvízi vízhozam két részből tevődik össze (az üzemi műtárgy hozamából és az árvízi bukó hozamából), a ( 12) „routing görbét" két részfüggvény összegeként kell értelmeznünk. Ezzel azonban a függvény jellege (konstans, vagy monoton növekvő) nem változik meg, így ez az összegezés sem a modell működését, sem a konvergenciát nem érinti. A számítás kezdeti- és peremfeltételeit a tározó geometriai-, a vízátbocsátó műtárgyak hidraulikai jellemzői, továbbá az árvízi üzemi jellemzők adják, azaz: - a tározó V-J! H) térfogaigörbéje; - a tározó különböző célú térfogairészeit elválasztó és lehatároló magassági adatok (1. ábra) : - H s mi n: a tározó legmélyebb üzemi szintje (az alatta esetleg elhelyezkedő kiüríthető vagy ki nem üríthető holttér a feladat szempontjából érdektelen); - tf s ma x: a tározó legmagasabb (vízhasznosítási) üzemi szintje; - # k: az a kezdőszint, amellyel a tározó az árhullámot fogadja; - H\y az árapasztó bukó küszöbszintje. - H A ша х: a legmagasabb árvízi szint, amelynek meghaladása nem engedhető meg. Tervezett tározó esetén az összes magassági adat a számítás változója, meglévő tározónál csak a H s mn x és H k értékek változtatására van mód. - az üzemi műtárgyon (leeresztő zsilipen) át lebocsátott Q 0 vízhozam az árvíz során.
