Vízügyi Közlemények, 1994 (76. évfolyam)
4. füzet - Kuti I.: A vízszennyezési bírság alkalmazásának francia gyakorlata
A vízszennyezési díj alkalmazásának francia gyakorlata 405 Az igazgatóságok nem csupán az ipar számára nyújtanak támogatásokat. A települések vagy azok társulásai, a mezőgazdaság, a lakosság, különböző szervezetek, sőt egyes állami szervek is részesülhetnek a támogatásokból, feltéve, hogy célkitűzéseik összhangban állnak az igazgatóságok terveivel. A preferenciákat a medencék középtávú programjai jelölik ki. Itt jegyezzük meg, hogy a vízügyi igazgatóságok - noha elsősorban a vízgazdálkodással, a vízminőség védelmével, javításával kapcsolatos tevékenységek támogatására fordítják bevételeiket - más környezetvédelmi célokat is finanszíroznak. így például évente mintegy 100 millió frankot fordítanak a speciális ipari hulladékok kezelésének támogatására ( CONSEIL DES MINISTRES 1992). A támogatások odaítélésének kritériumai különösen fontosak. Elvileg a szennyezési díjaknak létezik egy tökéletesen szimmetrikus párja a támogatások között, amit akár negatív szennyezési díjként is felfoghatunk. Ennél a módszernél a szennyező a visszatartott, azaz a környezetbe ki nem bocsátott szennyezés minden egysége után meghatározott pénzösszeget kap. Ez. a felfogás tükröződik abban, hogy a francia rendszerben a prémiumok kulcsai megegyeznek a szennyezési díjak kulcsaival. A támogatások odaítélésének további feltétele, hogy a kedvezményezett befizesse a szennyezési díjat (amennyiben díjköteles), továbbá a támogatáskérelemnek meg kell előznie a munkálatok elkezdését. 6. A díj hatékonyságának, eredményeinek értékelése A vízszennyezési díj környezeti hatékonyságának vizsgálatát mindenekelőtt egy igen fontos, s kétségeket ébresztő megjegyzéssel kell kezdenünk. Noha a francia környezeti statisztika igen szép eredményekkel büszkélkedhet (ME 1988,1990), egyes mértékadó vélemények szerint Jelenleg lehetetlen világosan látni a vízminőség időbeni alakulását (még 1976 óta sem), s így megítélni az elért erdményeket". A szerző ugyanis nem találja eléggé átfogónak a vízikömyezetről rendelkezésre álló adatokat és elég gyakorinak, folyamatosnak az adatok gyűjtését. Az idézett elemzés annyit azért hozzátesz, hogy „mindenesetre biztonsággal állíthatjuk, hogy a helyzet rosszabb lenne az 1970 óta megvalósított jelentős intézkedések nélkür (Meublât 1987). Az adó környezeti hatékonyságának értékelésével kapcsolatban általánosságban elmondhatjuk, szinte lehetetlen elkülönítetten felmérni a vízszennyezési díj környezeti hatékonyságát. Téniere-Buchot (1991) szerint „a vízminőség terén elért javulás nem lett volna lehetséges egy stabil, a hagyományos pénzügyi módszerektől különböző finanszírozás nélkül(Ennek a véleménynek az értékét egyszerre növeli és rontja, hogy a nagy tekintéllyel és gazdag tapasztalatokkal rendelkező szerző a Szajna-Normandia-i Vízügyi Igazgatóság első embere.) Az OECD (1991/b) összegző állásfoglalása szerint „környezetvédelmi szempontból a vízszennyezési díjak francia rendszere viszonylag hatékonynak ítélhető" (Opschoor-Vos 1989). Ennek tulajdonítható a szervesanyag szennyezés terén végbement jelentős javulás. Igaz - teszi hozzá a jelentés - itt a legkönnyebb eredményeket elérni.
