Vízügyi Közlemények, 1994 (76. évfolyam)

4. füzet - Kuti I.: A vízszennyezési bírság alkalmazásának francia gyakorlata

A vízszennyezési díj alkalmazásának francia gyakorlata 393 Nyilván az is hátráltatta a közgazdasági eszközök bevezetését, hogy számos országban a környezetvédelemért egy már meglévő minisztérium (pl. egészségügy-, belügy-, mezőgazdasági-, stb.) volt jó darabig a felelős és csak késve alakultak ki a környezeti irányítás új szervei. Az intézményesülés történeti késedelme is hozzájánilt tehát ahhoz, hogy - újdonsága és szokatlansága miatt - a közgazdasági közelítést, a kömyezet|X)litika ún. közvetett eszközeit nemigen alakalmazták azonnal. A ím is erőteljesen ható szociológiai okok között gyakran említik, hogy a szennyezési díj bevezetése a gazdasági élet számos szereplőjének ellenállásába ütközik. Egyes tisztviselők számára esetenként hatalmuk nemkívánatos csökkenésével és szokásaik megváltoztatásának kényszerével jár a díjra való áttérés. Véleményünk szerint nem csak a díj bevezetése, hanem bevezetésének módja is magyarázható ezekkel a szempontokkal: a regionalizálás és a decentralizált intézményrendszer bevezetésével szemben nyilván bürokratikus érdekek is állhatnak, amint azt a francia hulladékadó elkészületei is tanúsítják. A legerősebben ható ok azonban feltehetően gazdasági indíttatású: a szennyezők (pl. az ipar, a mezőgazdaság) ellenkezése nyilvánvaló, hisz számukra könnyebb az (esetlegesen egyedi) normákon alkudozni vagy egyszerűen nem betartani a szabályokat, mint fizetni az adót. Érdekes módon létezik egy ún. „ökológiai ellenzéke" is a szennyezési díjaknak: egyes szennyezők ugyanis a szennyezés joga „megvásárlásának" lehetőségét látják benne. A technikai okok közül az az legfontosabb, hogy a szennyezési díj nem mindig alkalmazható könnyen. Egyes esetekben bevezetése bonyolultabb méréseket igényel, nem mindig állnak rendelkezésre a megfelelő mérőműszerek, gyakorta nehéz megállapítani a díjalapot. 2. A vízgazdálkodás intézményi keretei Franciaországban Az 1964. dec. 16-i vízügyi törvény (LOI No 64-1245 du décembre 1964) új igazgatási rendszert vezetett be a vízgazdálkodás terén Franciaországban, s ezt az 1992ben elfogadott új vízügyi törvény (LOI No 92-3 du janvier 1992 sur l'eau) is átvette. Tekintve, bogy az ország hat, földrajzilag egymástól elhatárolt, viszonylag független vízgyűjtő területet alkotó medencére tagolódik, a gazdasági-műszaki igazgatás rendszerét többé-kevésbé a természeti folyamatok rendjéhez igazíthatták. A hat vízgyűjtő mindegyikében létrehoztak egy speciális szervezetet, az ún. „vízügyi igazgatóságai" (agence financière de bassin - AFB), amely jogi személyiséggel és pénzügyi önnállósággal felruházott közintézményként vízgazdálkodási tevékenységet irányítja, koordinálja, szabályozza. Az agence financière de bassin szó szerinti fordítása medencei pénzügyi hivatal lenne, ami - azon túl, hogy magyartalan - több okból is félreértésre adhatna okot. Az agencez gyik megfelelője sem fedi a szervezet jellegét. A szervezet a pénzügyön kívül