Vízügyi Közlemények, 1994 (76. évfolyam)

2. füzet - Gulyás Pál: A vízépítési tevékenység víziökoszisztémákra gyakorolt hatása

A vízépítési tevékenység vízi ökoszisztémákra gyakorolt hatása 139 hatók és összekapcsolhatók más tisztítási módszerekkel. A tavak csoportosítását a bennük zajló biokémiai folyamatok oxigénellátása alapján végzik. Az aerob tavakban a szükséges oxigént az algák fotoszintézise biztosítja. Legnagyobb mélységük az átvilágítottság miatt nem haladhatja meg az 1 m-t. Az elgyomosodás miatt a legkisebb mélységük 0,50 m-nél nem lehet kisebb. Hazai alkalmazásuk a hőmérsékleti és fényigényük miatt elsősorban melegebb évszakokban hatékony. Az anaerob tavak szervesanyag terhelése olyan nagy, hogy azokban aerob viszonyok nem tudnak kialakulni. Előtisztító funkcióra szokták ezeket használni, A hosszú tartózkodási idő és a kiképzésük alkalmassá teszi őket a fakultatív tavak előtti iszapkezelésre. Mélységüket 2 m-ben lehet minimalizálni, ami a téli működést is biztosítja. Hazai alkalmazás szempontjából legelőnyösebbek az ún. fakultatív tavak. Ezekben aemb felszíni és anaerob fenék íéteg alakul ki. A rétegek vastagsága a terheléstől és az oxigéntartalomtól függően napszakonként változik. A tavak mélysége 1,2 - 1,8 m közötti. A levegőztetett tavakat általában a túlterhelt fakultatív tavakból alakítják ki. A levegőztetés mechanikus vagy légbefúvásos lehet, ezért mélységük az 5 m-t is elérheti. A szennyvíztisztításra használt mocsarak talaja egész évben átázott állapotban tartja a növényzet alatt levő talajt. Növényzetük leggyakrabban előforduló fajai a nád, a gyékény, a káka, a harmatkása és a pántlikain. A mesterséges mocsarak két csopotba oszthatók a víz és a talajfelszín elhelyezkedése szerint: - elárasztott talajfelszíni! mocsarak, - felszín alatti vízátfolyású mocsarak. Az. elárasztott talajfelszínű mocsarak átmenetet képeznek a szélessávos felületi öntözés és az aerob algás tavak között, optimális mélységük 0,35 - 0,45 m. A tisztításra kerülő víz rávezetését úgy kell megoldani, hogy az egyenletesen szétterüljön az egész felületen, ami az egyes részek túlterhelését megakadályozza. A felszín alatti vízátfolyású mocsarak gyökérzőnás szennyvízkezelés néven ismertek (VMGT 1971 ). Több fajtájuk van, csoportosításuk a talaj vízáteresztőképessége és a víz iránya szerint történik. A növényágyra vezethető szennyvíz lehet nyers, ülepített vagy biológiailag tisztított. Elsősorban kisebb települések - 100-200 lakosnál kevesebb - szennyvizeinek a tisztítására használhatók (Gulyás 1987). A vízkuhúrás szennyvíztisztítás abban különbözik az egyéb természetes biológiai eljárásoktól, hogy ebben az esetben különböző élőlényeket szaporítanak el a tisztításra kerülő vízben és a növényi tápanyag ill. a szervesanyag eltávolítás azok segítségével történik. A rendszerek lehetnek mono- vagy polikultúrások, az élőlények pedig különböző baktérium és planktonikus algafajok, a vízfelszínen úszó, alámerülő, vagy gyökerező növények. Az állatok pedig halak, planktonrákok, kerekesférgek. A különböző élőlényeket a tömeges elszaporodásuk miatt ki lehet emelni a tavakból és különböző célokra hasznosítani (takannány, zöldtrágya, koni|X)szt, élelmiszer vagy gyógyszer ipari alapanyagok, tüzelőanyag, stb.). A vízben oxidált állapotban levő szervetlen növényi tápanyagtartalom (niüogénés foszforformák), továbbá szervcsanyag tartalom csökkentése reduktív környezetijén