Vízügyi Közlemények, 1993 (75. évfolyam)

4. füzet - Karászi Kálmán: Magyarország vízügyi politikájáról

Magyarország vízügyi politikájáról 345 A piacgazdaság jelenlegi körülményei között - az érdekeltekre (vízhasználókra) háruló terheket csak fokozatosan, a teherbírás függvényében lehet áthárítani; - a tevékenységek nem állam által történő összehangolásának nincs kialakult gyakorlata és sok területen az együttműködési készség is hiányzik. 1. 5. Nemzetközi kapcsolatok Valamennyi szomszédos országgal korábban kötött vízgazdálkodási egyezményeink egyrészt jogosítanak a fel vízi országokkal összefüggő mennyiségi és minőségi érdekeink érvényesítésére, másrészt előírják azokat a kötelezettségeket, melyek bennünket terhelnek az alvízi országokkal szemben. Természetföldrajzi helyzetünkből eredően hazánk szoros nemzetközi együtt működésben - azaz az egyezmények betartásában, azok aktualizálásában - különösen érdekelt. 2. A vízügyi politika célja A vízügyi politika alapcélja a társadalom vízzel kapcsolatos jelen és jövőbeli szükségleteinek (védelem és szolgáltatás) legracionálisabb kielégítése. E cél közelebbi meghatározásának kiindulási alapja tehát az a helyzetelemzés, mely a szükségletek (vízigények) jelenlegi alakulásából kiindulva, megkíséreli felmérni azok változását, ill. a változásokat befolyásoló különféle tényezőket. A mai ismereteink alapján kialakított jövőképben legfontosabb tényező, hogy a centralizált gazdaságirányításból a piacgazdaságba történő átmenet során, a vízgazdálkodást egyre mélyebben érintő változások várhatók. így többek között: - a társadalom vízigényének növekedése lelassul, esetenként megáll (Ok: a szolgáltatási díjak emelkedése, az ipari - mezőgazdasági tevékenység átmeneti csökkenése); - az állami felelősségi körben végzett egyes szolgáltatások (ivóvíz, öntözővíz) szervezeti formációi radikálisan átalakulnak (új szolgáltató szervezetek); - a vízkészletek használata során egyre erősebbé válik az ökológiai érdekérvényesítés. Ennek egyik formája, hogy a felhasználók által fizetett díjnak fedeznie kell a készletek megóvásával kapcsolatos költségeket is; - a vízkár-elhárítási feladatok ellátásában nagyobb súlyt kap az érdekekhez kötődő teherviselés; - a tulajdonviszonyok változása következtében (nagyobb távlatban) várhatóan növekedni fognak a mezőgazdasági igények (öntözés, vízrendezés). Az iparban egyre inkább érvényesül a vízkímélő (víztakarékos) technológiák alkalmazása; - általános tendenciaként jelenik meg, hogy az állam a vízgazdálkodási tevékenység számos területén a közvetlen teherviselésből kivonul. A tevékenységek nagyrésze azonban jelenleg még állami felelősségvállalást és részvételt igényel. A piacgazdaságba történő átmenet során várható változások mellett a lehetséges fejlődés fenntartása szükségessé teszi: - a vízkészletek mennyiségi és minőségi megőrzéséhez kapcsolódó szabályozások felülvizsgálatát, illetve végrehajtását;